Egy kis élet.

Tweet
Megint csak rég volt már olyan pillanat, amikor betekintést nyerhettetek egy picit az életembe, de hát, a nyár nem telt túlzottan izgalmasan.
Egészen mostanáig folyamatosan vezetni jártam már három hete, tegnap voltam vizsgázni forgalomból, és örömmel jelenthetem ki, hogy megvan a vizsgám. Mostantól én is boldog tulajdonosa lehetek majd egy fontos iratnak, amit úgy hívnak, hogy jogosítvány. Már nagyon régen ez volt minden vágyam, alig hittem, hogy végre úgy ülhessek a volánhoz, hogy én vezetek, senki nem fogja megkérdőjelezni, hogy van-e jogosítványom, senki nem mondhatja azt, hogy most megbüntetünk, mert nem szabadna ezt csinálni. Alig várom már. Ez számomra egyenlő lesz a szabadsággal...
Aztán egy ideje már próbálom felfogni, hogy vége a Harry Potternek, de még mindig nehezen megy. Nehéz elszakadni egy ekkora erőtől, ami vonz magához, és ami oly hosszú éveken át remek élményeket nyújtott.

Újraolvasom a könyveket, képeket nézegetek, videókat, fanficet írok... próbálom magamban tartani a rajongást, és bevallom, sokkal könnyebb, mint gondoltam. Azt hittem, nem vagyok elég erős hozzá, nem elég erős a szeretetem, de eléggé alábecsültem magamat.
Meg hát... mindjárt vége a nyárnak. De nem akarom. Én még több szabadságot akarok, nem azt, hogy a suli megint tönkretegye tíz hosszú hónapomat az évből... márpedig érzem, hogy ez lesz...
Még jelentkezem, ígérem!

TOP5 - Harry Potter és az Azkabani fogoly momentum

Tweet

 Befejeztem a harmadik részt is, így jönnek a kedvenc momentumaim.
1. Marge felpuffasztása
2. Telefonbeszélgetés Ronnal
3. Első repülés a Tűzvillámmal
4. Ágas, a Patrónus
5. Piton kifakadása 

TOP Pasik - Ed Westwick

Tweet
Először is, bejelenteném, kérem szépen, ez a 301. bejegyzésem! :)
Aztán a következő hot pasit hoznám, aki Ed Westwick lenne.

 Az előző férfiúhoz hasonlóan, őt is a Gossip Girl c. sorozatból ismerhetjük, ahol a nem is olyan rosszfiút, Chuck Basst alakítja.

TOP5 - Harry Potter és a Titkok Kamrája momentum

Tweet

 Befejeztem már tegnap a második könyvet, sőt, majdnem túl vagyok a harmadikon is, így jöhetnek a kedvenc momentumaim a második részből.

1. Arthur megtudja, hogy Harry hogyan érkezett az Odúba
2. Kimúlásnapi parti Félig Fejnélküli Nickkel
3. Az első párbajszakkör
4. Valentin-nap
5. Dobby felszabadul

Önmarcangolás

Tweet

Önmarcangolás
Ajánlott zene: The Fray – You found me
Az Odúra csönd borult. Az emberek szellemként járkáltak a házban, alig-alig jöttek ki szobáikból. A fiú az ágyon gubbasztott, napok óta nem beszélt senkivel. Feltornyosult halmokban hevertek mellette a Reggeli Próféta legutóbbi számai, és az ebédhez sem nyúlt. Sőt, az előző napi vacsorához, és az egész napi ételhez sem.
Hermione lépett be hozzá, egyenesen leült mellé az ágyra, és magához ölelte, majd halk zokogásba kezdett.
- Nem csinálhatod ezt, enned kell! Nem teheted, nem ezt akarná Ő sem!
De a fiú mereven tartotta magát. Minden érzelem kihalt belőle, amikor elment, és itt hagyta őket, egyedül, szenvedve.
- Mrs. Weasley félt, hogy valami bajod lesz, ha nem eszel, tudod, hogy milyen, ha rólunk van szó. Mióta nem aludtál? – szipogta.
- Rég – vonta meg a vállát a fiú. – De nincs kedvem aludni. Nincs erőm. Ha lehunyom a szemem, őt látom, és azt nem akarom. Látom, ahogy meghal, és ez kísért, és fáj, és mardos. És én ezt nem akarom.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz. Már csak te maradtál nekem.
- Ne mondj ilyet. Mindenki itt van veled. Mindenki szeret téged.
- De ő nincs itt!
- Tudom. Voltál már egyáltalán a sírjánál?
Megrázta a fejét, és elfordult Hermionétól, a kint tomboló vihart nézni. Ugyanezt érezte önmagában. Egy pusztító zuhatagot, és ürességet. Mindig ott volt neki, amikor szüksége volt rá, mindig mellé állt, ha baj volt, és harcolt vele is, harcolt ellene is, ha épp ez kellett.
- Ne nyúzd magad. Nem te tehetsz róla.
- Te hogy tudod elviselni?
- Kihaltak belőlem az érzelmek. Kihalt belőlem a fájdalom is. Tudom, hogy ott van, nagyon mélyen, de nem engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam. Mi ketten mindenkinél jobban szerettük ezen a világon. Gyere velem, kérlek. Egyedül nem merek menni.
- Hermione…
- Tudod, hogy nem csinálhatod ezt örökké! Tudod, hogy egyszer el kell oda menned! És miért mennél egyedül? Miért ne mennél most, velem? Kérlek!
Akaratlanul felállt, megfogta Hermione kezét, és a hátsó kert felé indultak. A vihar megállíthatatlanul söpört végig a vidéken, a villámok másodpercenként csillantak fel, és a dörgés sem szándékozott megszűnni. A kertben egy sírkő állt, merészen kiemelkedve a földből. Mindketten odaléptek elé, és a fiú lerogyott a földre. Végigsimított a feliraton, és zokogásban tört ki…
Ronald Bilius Weasley
1980. március 1. – 1998. június 17.
Gyermek, testvér, barát
Ahol a szíved, ott a kincsed is. Soha nem feledünk, Ron.
Harry felkiáltott. A világ ellene fordult, elvette tőle a legjobb barátját, és ő nem tehetett mást, csak zokogott és ordított…

A Herceg meséje...

Tweet

Gondolatok egy nyári estén

Tweet
Gondolatok egy nyári estén
A Herceg emlékére

Hátradőltem a kertben álló hintaágyon, és a kezemben tartott Esti Prófétát pedig ledobtam a kellemesen puha fűbe. Már körülbelül két hete semmit sem írnak a győzelmünkről - hála az égnek. Végre nem zargatnak nap, mint nap az újságírók, és nyugodtan élhetem a megszokott életem Ginnyvel, a barátnőmmel.

Még most is sokat gondolok arra a másfél hónappal ezelőtti éjszakára, amikor végre mindenek vége lett, hiszen Voldemort végre elhagyta az élők sorát, örökre a pokol lángjaiban fog égni. Minden egyes pillanatra emlékszem annak a végzetes napnak, amikor oly sok, általam szeretett és csodált ember halt meg. Köztük Perselus Piton is, akitől bátrabb embert aligha láthat az ember.

Világéletemben gyűlöltem őt, egészen a halála pillanatáig. De már egyáltalán nem, sőt, inkább ellenkezőleg. Mostanában rengeteget merengek az életén, és annak értelmén. Mindig titkolta, hogy szerelmes volt anyámba, úgy, ahogyan apám, teljes szívéből szerette. Viszont ahogy apát, úgy engem is utált - látszólag. Most már tudom, hogy nem. Legalább értem, hogy miért nézett mindig a szemembe, ha segítségre volt szükségem, és miért nem, ha ellenem tett.

Hiszen a szemeim… csak a szemeimet kaptam anyától, és esetleg néhány jellembeli hasonlóságot, minden másban kiköpött apa vagyok. De a szemeimben a szerelmét látta, azt a Lilyt, akiért évekig küzdött, és nem sokkal a halála előtt megpróbálta megvédeni.

Nem tehetek róla, de állandóan Perselus emlékei járnak a fejemben. Megmutatta mindazt, amiért élt, amit tett, és bebizonyította, hogy mennyire bátor ember. A szüleim, Sirius és Remusék mellett ő a legbátrabb ember az én megítélésem szerint.

Rengeteget töprengek azon, hogy mi történt volna, ha anya viszonozza az érzéseit. Talán most nem lennék itt, és anya és apa is élne, Voldemort pedig lehet, hogy nem minket támad meg, és nem is létezne a jóslat. Nem tudom, de ezen már változtatni nem lehet. Meghaltak, elvesztettem őket.

Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy ő valaha is szerelmes volt. És azt, hogy pont anyámba?! Azt nemhogy elképzelhetetlennek, de egyenesen lehetetlennek tartottam. Mindig is abban a hitben éltem, hogy anya és apa azonnal egymásba szeretett, mindig együtt lógtak, és hamar elkezdtek járni. Erre tessék! Anya még Pitonnal is kavart, még ha neki csak egy jó barátot jelentett. De Piton szerette, szerelemmel szerette. A legjobb barátok voltak, minden egymás mellett álltak.

Valaki igazán elmondhatta volna, vagy legalább utalhatott volna rá. De most már mindennek vége. Mindannyian halottak, elvesztettem őket.

Sokszor megnézem újra meg újra Perselus Piton emlékeit. Jó érzés a mamát látnom, amikor gyerek és tizenéves ifjú volt. És apa… apa, ahogy lohol anya után, és üldözi a szerelmével. Szerencse, hogy ebben legalább nem rá ütöttem.

Azt hiszem, megszerettem őt. Mármint Pitont. Örülök, hogy egy ilyen férfi állt anya mellett, még ha sok vitájuk is volt. De megvédték egymást, ha kellett, és ez a lényeg.

Most, mintha egy álomból ébrednék, úgy zökkentett vissza a valóságba egy kép. Nem messze tőlem állt egy hatalmas kőrisfa. Körülötte három ezüstös színű állat kergette egymást. Egy szarvas, és két csodaszép őz. Az egyik őz és a szarvas néha-néha összebújt egy-egy szerelmes pillanatra, de aztán újra folytatták boldogító játékukat.

Melegség öntötte el a szívemet, mert éreztem, hogy ez egy túlvilági üzenet lenne, ami biztosít arról, hogy szent a béke. Hármójuk szívébe újra, vagy éppen végre a barátság költözött.

Elmosolyodtam, majd még percekig néztem az egyre inkább halványuló képet, mígnem az álmok csodás országába léptem, ahol semmi sem volt lehetetlen… még ők sem.

 

Ezt a tizenegy dolgot irigyeljük Harry Potteréktől

Tweet
Az origo egy újabb listát állított össze, ezúttal azt mutatják be, melyik az a tizenegy dolog a sorozatból, ami nélkülözhetetlen lenne a való életben is.
Bevallom, tényleg elég hasznosak lennének...
Tizenegy dolog, amit irigylünk Harry Potteréktől 

TOP Pasik - Ian Somerhalder

Tweet
 A következő alany Ian Somerhalder.

Rá aztán tényleg senki nem mondhatja, hogy nem tartozik a top pasik közé. Jelenleg a Vámpírnaplókban láthatjátok, de elég sokáig játszott még a Lostban, illetve főszerepet játszik a Mezsgye c. filmben is.

TOP Pasik - Matt Lanter

Tweet
Mostantól elég gyakran láthattok majd egy-egy fotót az általam top pasik közé sorolt férfiakról. Teljesen mindegy, milyen sorrendben jelennek meg, nem állítottam fel, egyszerűen csak benne vannak a Topban. :)
Az első, akit megmutatok nektek, Matt Lanter.

 Őt a 90210 sorozatból ismerhetitek, de játszik még ezen kívül a Katasztrófafilm, illetve a Vampires Suck c. filmekben.

TOP5 - Harry Potter és a Bölcsek köve momentum

Tweet

Új sorozatot indítok. Újraolvasom a Harry Potter könyveket, és innentől kezdve (néha idézetekkel kiegészítve) kiemelem a kedvenc momentumaimat a könyvekből.
1. Hagrid megérkezik - malacfarkat kap Dudley
2. Harry első repülése, a nefeleddgömb elkapása
3. Barátságkötés Hermionéval

   Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni - nos, ez pontosan ilyen helyzet.

 4. Az első kviddicsmeccs
5. Hugrabug-Griffendél meccs, Harry rekordidejű cikeszfogása 

Köszönjük, Rowling.

Tweet

 

Edina: "kell egy új valami,amit ilyen megszállottan szeretünk kell."

Én: de nem kapsz. ilyet soha. ehhez fogható nem lesz. kb 8 meghatározó évet töltött ki az életünkből. ilyen nem lesz több. nem tudsz még valamin felnőni, ami megtanít élvezni az olvasást, megtanít hinni a varázslatban, megtanít élni az álmaidat."

-

Tweet
http://hjp-fanfics.blogspot.com/ 

HP - fanfic

Tweet
Folytatni kezdtem a jó rég félbehagyott fanfictionömet. Itt a link hozzá, ha esetleg szívesen olvasnátok :)
http://hjp-fanfics.blogspot.com/ 

Viszlát, Potter!

Tweet

 Nem! Nem! Nem! Oda akarok állni J. K. Rowling elé, és ennyit ordítani. NEM! Nem akarom, hogy vége legyen. Életem meghatározó részét töltötték ki a Harry Potter filmek és könyvek. Rowling szerettette meg velem az olvasást. Ahogy egy mondatot is elolvastam a Bölcsek kövéből, nem tudtam letenni. Ez a könyvsorozat felülmúlhatatlan. Életeket kísér végig, könnyeket csal az ember szemébe, olykor pedig fanyar humorral fűszerezi napjainkat.
Mindig próbáltam magamban halogatni a filmek megnézését, mondván, így tovább tart, így tovább élvezhetem a várakozás örömét. Így voltam az utolsó résszel is, de nem bírtam. Nem. Ezt látnom kellett. És tessék. Most már nem mondhatom azt, hogy ó, sebaj, majd jön a következő, mert nincs következő.
Végigkísérhettük, ahogy színészeink felcseperednek, és mondhatni, ők is végigkísérték, ahogy sokunk felnőtt. Nem akartam, hogy vége legyen, nagyon nem. Habár vártam, hogy mit művelnek majd a hetedik könyvvel (nem csalódtam, a lehető legtöbbet hozták ki magukból), de egy kész kultuszt zártak le ezzel a napokban megjelent remekkel. Rekordokat dönt a film. Csoda? Nem!
A szemembe könnyeket csalt az utolsó háromnegyed óra több mozzanata. Aztán mikor elsötétült előttem a kép, és elkezdtem gondolkozni, hogy mi lesz most, csak a semmire tudtam gondolni. Arra, hogy többet akarok. Hogy még, még, még. És csak sírtam...
Köszönöm, Harry Potter, köszönöm J. K. Rowling, hogy varázslatot adtál az életembe, és egy dolgot megígérhetek: soha, de soha nem fogok arról elfeledkezni, hogy mit kaptam...

Nora Roberts - A három sorsistennő

Tweet

 Nos, az első és legfontosabb dolog, amit tisztázni kell, kicsit elfogult vagyok az írónővel szemben, ugyanis mindenekelőtt ő a kedvenc íróm. Habár mindig felfedezek egy sablont a műveiben, mégis képes elragadtatni a szavaival, és az érzelmek áramoltatásával.
Ismét egy akciódús történetet tárt elénk, ahol megismerkedhettünk három testvérrel, Malachival, Gideonnal és Rebeccával, majd az ő választottjaikkal, akik három mitológiai szobor, a sorsistennők nyomába szegődtek.
A történetből nem hiányozhat természetesen a gonosz, a gyilkosság, a lövések, a rendőrség sem, egy kis izgalmat csempészve a "szürke hétköznapokba".
Az egyik kedvencemmé vált ez a könyv az írónőtől, és még most sem késztet arra semmi, hogy abbahagyjam az általa írt könyvek olvasását, nem csalódtam benne, és nem hiszem, hogy tudnék.

Huh.

Tweet
Legyen már vége, legyen már vége! Minden vágyam, hogy nyár legyen, és gondtalanul fekhessek a napon... De még nem... a héten levizsgáztam KRESZ-ből, egy hibám lett a vizsgán, amire büszke vagyok, tehát lassan kezdem a rutint, talán nyár közepén már jogsim is lesz, remélem.
zt hittem, hogy lenyugszom, ha végeztem, de nem. Itt a nyakamon a törivizsga, a matekvizsga, szóval semmi időm nincs semmire. Hiányzik a nyár, hiányzik a pihenés, hiányzik a szabadság. Két hónap van hátra, de ez lesz életem leghosszabb és legnehezebb két hónapja :S Minden nap töritételekkel kelek és fekszem, és még így sem vagyok biztos magamban semmiben... félek, nagyon félek, hogy hanyasra vizsgázok. LEGYEN VÉGE!
Legalább a fodrászon már túl vagyok. Nagyon el volt töredezve a hajam, szóval megint megszabadultam a felétől, és megint várhatok, mire megnő, de mire megnő, megint le kell vágatnom... olyan szerencsétlen vagyok, de komolyan! Csak legyen már vége az iskolának! Még mindig ezt mondom :) Gondtalanságot akarok!

Egy részen túl

Tweet
Hát, a március nehezén végre túl vagyok, kezdhetek fellélegezni. Az utóbbi három napban Egerben voltam egy országos irodalomversenyen, amin már tavaly is jártam. Most sokkal jobban sikerült, mint tavaly, továbbjutottam a szóbeli fordulóba, elméletileg nagyon jó szóbelit mondtam, de sajnos "kiemelt" helyezett nem lettem, mindenképpen valahol 7-10 között lehetek, 10. volt az írásbelim, de nem tudom, a szóbeli mennyit változtatott rajta. Mindegy, nagyon örülök ennek az eredménynek is, és csudijó három napot töltöttünk Egerben.
A suli is kezd egy kicsit lazulni, most egy nyugodtabb időszak következik, de így is rá kell hajtanom, sok mindenből kellene "javítanom", meg ilyesmi. De remélem, hogy sikerül :)
Tök jó úgy gondolni a napokra, hogy úristen, nem vagyok elhavazva, lesz időm, csak legyen megint hétvége, mert azért nem esett jól megint szombaton hazajönni... :S 

Nora Roberts - Nyílt titkok

Tweet

 Életem eddigi legjobb könyve, amit valaha is a "kezembe vettem". A történet lebilincselő, és mégis valóságos, nem repít túlzottan álomvilágba.
Emma háromévesen ismeri meg édesapját, a híres zenészt, Brain McAvoyt, a Pusztítók zenekar énekesét, így menekül meg a drogproblémákkal és alkoholproblémákkal küzdő édesanyjától. Apja és új felesége, Bev szeretettel nevelik, és egy kistestvérrel ajándékozzák meg. Az életük szinte tökéletesnek tűnik, egészen egy szörnyű tragédiával végződő partiig. Darren, a kisfiú, meghal, meggyilkolják, és egyedül Emma látja  a gyilkosságot, aki azonban a trauma hatására elfojtja magában az emléket, ami hosszú-hosszú évekig kísérti rémálmokkal.
Időközben Emma felnő, és rengeteg változást észlel környezetében. "Szülei" szétmennek, a zenekar tagjai egyre mélyebb gödörbe kerülnek, amit hol a drog, hol az alkohol okoz. És a gyilkost még most sem találták meg... Időközben szerelmes lesz, rózsaszínben látja az egész világot, de az élet ezúttal sem csak jót tartogat számára. Vajon sikerül megtalálnia a helyes utat? Sikerül végre pontot tenni a szeretett öcs halálára?
Néha úgy éreztem magam Nora Roberts könyveivel, mintha álomvilágban élnének a szereplők, minden tökéletes, semmi rossz nem jöhet. Aztán jött ez a könyv, és íme, meg tudja mutatni az élet hátulütőit is, még sokkal jobban kihangsúlyozva, mint eddig. Rájöhetünk, hogy mennyire nehéz híresnek lenni, örökké a kamerák kereszttüzében égni. Megtapasztalhatjuk, milyenek voltak a 60-as, 70-es évek alkohol-, drog-, és marihuánafelhőben töltött napjai... Imádtam.
Értékelés: 5/5

Nem törődünk eleget a múlttal...

Tweet
Nem törődünk eleget a múlttal. A múlt egy szó, ami mindenkiből ellentétes érzéseket vált ki. Van, aki szerint csak jön, és megy, nem kell vele foglalkozni, nézzünk csak előre, a jövő a lényeg. Azonban van, aki úgy gondolja, éppen a múlt az, ami alakítja és formálja életünket, éppen ezért soha nem szabad elfelejteni azt, ami volt.
Szerintem fontos foglalkozni azzal, ami már megtörtént. Gondoljunk csak bele: miért kell elfelejteni azt, hogy hogyan jutottunk oda, ahol tartunk? Kitapostunk egy utat, ami idáig vezetett, és mégis hagyjuk, hogy elhalványodjon.
Ha nem törődünk a múlttal, nem törődünk azokkal az emlékekkel, amik életünk egy-egy fontos szakaszából származnak, nem törődünk azokkal az emberekkel, akik valamikor számítottak nekünk, de a sors fura fintora elválasztott minket, és talán csak az emlékeket hagyta meg.
A múlt ugyanakkor történelem. Egy ember csak egy egyén a több százezer, több millió lakos közül, akik egy országban élnek. Szabad-e elfelejteni népünk múltját, és nem foglalkozni azzal a régi dicsőséggel, ami valaha oly naggyá tett minket? Nem! De mi mégis ezt tesszük. Mindig csak a jelenben, vagy vágyálmaink jövőjében próbálunk élni, néha csupán egyik napról a másikra. De kérdem én: mi van azzal, ami volt? Mi van azzal, hogy Magyarország egykor még nagy volt? Nem is érdekel minket… Az Oroszlánkirály című mesefilmben hangzott el egyszer ez a mondat: „Nézz a csillagokra. A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád. Emlékezz rá! A nagy királyok odafentről figyelnek téged!” És ha tényleg így van? Nem hiszem, hogy büszkék lennének arra, amit most látnak… és az embereket ez sem érdekli.
Azonban Magyarország is csak egy a világ 193 független országa közül. Valamilyen módon mindegyiket összeköti a másikkal a nagy, közös múlt. Valaha szomszédok voltak, vagy gyarmatok, háborúk és békék tarkítják a mögöttük álló évszázadokat, évezredeket. Ez fontos, nélkülözhetetlen része lenne a világnak… A baj az, hogy csak lenne…
Talán picit morbid, de egyszerű példát hozok: az is a múltad része, aki meghalt. Nem törődsz a múltaddal, szóval nem törődsz a családtagjaiddal, barátaiddal, akik már elmentek, csak mert már nem részei a jelenednek, jövődnek? Ugye, nem? Elfelejted, hogy mi volt gyermekkorodban? Tény és való, néhány ballépést legszívesebben eltörölnénk, de már ott vannak, megtörténtek, éppen ezek tesznek minket azzá, akik vagyunk.
Országunk nagyjait és dicső történelmét sem olyan dolgok, amikkel nem kell törődni. Mi marad gyermekeinknek és az ő gyermekeiknek, unokáinknak, ha mi nem foglalkozunk vele?
Egy szó, mint száz: törődnünk kell a múltunkkal. Ha már másunk nem is lesz, az emlékeink mindig megmaradnak, és talán ez a legfontosabb. Nem lehet minden szép és jó, de feledésbe sem merülhet az élet, aminek a múlt is ugyanolyan része, mint a jelen és a jövő. Hiszen a most is múlt lesz egyszer…