Egy kis élet.

Tweet
Megint csak rég volt már olyan pillanat, amikor betekintést nyerhettetek egy picit az életembe, de hát, a nyár nem telt túlzottan izgalmasan.
Egészen mostanáig folyamatosan vezetni jártam már három hete, tegnap voltam vizsgázni forgalomból, és örömmel jelenthetem ki, hogy megvan a vizsgám. Mostantól én is boldog tulajdonosa lehetek majd egy fontos iratnak, amit úgy hívnak, hogy jogosítvány. Már nagyon régen ez volt minden vágyam, alig hittem, hogy végre úgy ülhessek a volánhoz, hogy én vezetek, senki nem fogja megkérdőjelezni, hogy van-e jogosítványom, senki nem mondhatja azt, hogy most megbüntetünk, mert nem szabadna ezt csinálni. Alig várom már. Ez számomra egyenlő lesz a szabadsággal...
Aztán egy ideje már próbálom felfogni, hogy vége a Harry Potternek, de még mindig nehezen megy. Nehéz elszakadni egy ekkora erőtől, ami vonz magához, és ami oly hosszú éveken át remek élményeket nyújtott.

Újraolvasom a könyveket, képeket nézegetek, videókat, fanficet írok... próbálom magamban tartani a rajongást, és bevallom, sokkal könnyebb, mint gondoltam. Azt hittem, nem vagyok elég erős hozzá, nem elég erős a szeretetem, de eléggé alábecsültem magamat.
Meg hát... mindjárt vége a nyárnak. De nem akarom. Én még több szabadságot akarok, nem azt, hogy a suli megint tönkretegye tíz hosszú hónapomat az évből... márpedig érzem, hogy ez lesz...
Még jelentkezem, ígérem!

Gondolatok.

Úristen, valami eszméletlenül fura belegondolni, hogy kevesebb mint egy hét van hátra a szabadságból. Mondjuk, nekem ez csak bizonyos mértékben szabadság, inkább úgy mondanám, hogy a sulimentes időszak. Hiszen néha sokkal szabadabbnak érzem magam, amikor suliban, kollégiumban vagyok, mint itthon, még ha nem is mindig kellene így éreznem.
Jövő héten megint elstartol minden, noha ez a hét még eléggé laza lesz, hiszen két napból fog állni az egész "ülünk és szívunk a suliban" rész.
Kedden végre találkoztam a már 13 éve legjobb barátnőmmel, Edinával, akit június óta alig láttam. Vagy ő nem volt itthon, vagy én, és soha nem tudtunk megbeszélni egy normális, hosszú találkozót, egy személyes beszélgetést, és most végre sikerült. Beszélgettünk, pizzáztunk, sétáltunk, vásárolgattunk, és tényleg rám fért már végre egy kis kimozdulás. Leszámítva ezeket a falunapos-huszadikás partykat, amiket csak jóindulattal nevezek partynek, a Hooliganst kivéve, nem volt semmi izgalmas az utóbbi pár hetemben, mióta hazajöttem a Balatonról. Kezdett laposodni az egész, és már hiányzott egy kis felfordulás az életemből.
Nem mondom, hogy megkaptam, mert nem.
Tegnap éjjel álmodtam valamit a Siófoki dolgokkal kapcsolatban. Azt továbbra sem nyögöm ki, mi történt, mert nem tehetem, de az álmaim nem azt mutatják, hogy túltettem magam rajta. Bár próbálom bebeszélni az agyamnak, de nem könnyű elfelejteni, hiszen merőben megváltozott a véleményem pár emberről, sőt, magamról is, no meg az alkoholról. Fura dolgokra képesek az emberek, amikor nincsenek tudatuknál, vagy legalábbis elvesztették az ítélőképességük egy részét. Hát, én jócskán elvesztettem, hiszen nem is jutott volna eszembe, ha nem vagyok kicsit becsiccsentve.
Még ha ez lenne a probléma... de ezt könnyebben el lehetne felejteni, mint azt, ami ezután történt. Az a csalódás, ami másnap reggel ért. Próbálom elmagyarázni magamnak, hogy nem haragudhatok örökké,de akkor is nehéz megbocsátani, ha valaki ezt véleményezte, amit. ÉS az az ember, akitől ezt véletlenül sem vártam volna. Hát, meglepett. De köszönöm, M., hogy elmondtad - neked köszönhetem, hogy nem léptem bele egy óriási nagy lyukba, ami egy óriási nagy hülyeséghez vezetett volna, és talán életre szóló lelkiismeret-furdaláshoz, és megbánáshoz. Hát, ez van most.

Hooligans.

Tegnap hirtelen felindulásból falunapra indultunk Hetefejércsére. Beharangozták, hogy milyen nagy buli lesz - hát, nem volt az, nekem legalábbis nem jött be. Aztán pár napja anyum olvasta az újságot, és feltűnt, hogy Kölcsén Hooligans koncert lesz, nincs is messze tőlünk, körülbelül 50 km - vágjunk bele, menjünk el!
Nem voltam már szűz Hooligans koncert terén, a Tisza Parton is már nem egyszer voltam, de eddig számomra ez volt a legjobb.
Eszméletlen jó koncertet adtak. Évek óta nagy rajongója vagyok a zenekarnak, és tisztelem őket a munkásságukért, az életmódjukért is, ahogy még mindig így lázba hozzák a közönségüket, akik nem csak tizenéves kislányok, hanem fiúk, férfiak és nők, idősek egyaránt. Tisztelem őket, hogy élőben énekelnek, amit manapság már oly sokan nem képesek megtenni, és elvárják, hogy ezért jól megfizessék őket.
Évek óta vadászom autogramra is, és bár tegnap este elég hideg volt, mindössze tíz percet kellett állnom, mire Csipa kijött, és szinte azonnal aláírta a kártyámat.

Foglalkoznak a rajongókkal. Csipa poénokkal tette érdekesebbé a koncertet, ami mindenkinek tetszett, és végül Endi a dobütőit is eldobta. Hát, nem sikerült elkapnom, pedig anno elkaptam egy Tóth Tibi gitárpengetőt, amit azóta is a pénztárcámban őrizgetek.
Azt azért én sem bírtam elviselni, amikor két hülye részeg emberke betolakodott pont mellénk, a tömeg kellős közepére, és hastáncot jártak, hullámzással vegyítve, és fröcskölték a sörüket mindenfelé...
Zsoltikánál és Tibikénél fogytak fenn a sörök, de a hangulatot nem rombolta, sőt. A koncert közepén köszöntötték fel a "technikusukat", Szaszát, aki a 32. születésnapját ünnepelte tegnap - hát még egyszer boldog születésnapot neki :)
Élmény volt a tegnap este, és tuti nem ez volt az utolsó koncertem.

VIGYÁZZ, SPANYOLORSZÁG, MEGYEK!

Szóval. Én ezúton elköszönök tőletek, egészen augusztus 3-ig, illetve inkább augusztus 4-ig.
Délután indulok Spanyolországba, hogy 10 csodálatos napot töltsek ott 30 órányi utazás után. Barcelona, Costa Brava, Tossa Del Mar, Monserrat, Cannes, Monaco vár rám az elkövetkező napokban.
Hiányozni fogtok nekem, de utána kipihenten térek vissza, és persze részletes élménybeszámolóval. Nagyon várom már, csak az utazás részét hagynám ki legszívesebben. Az valahogy hosszú lesz nekem, túlzottan hosszú.
Mindenkinek jó nyarat erre a kis időre!
Augusztus elején jövök vissza!

Fáradt. fáradt.

Úristen, én nagyon, nagyon fáradt vagyok. Már hatkor fent voltam, teljesen abban a hiszemben, hogy hét óra van, és fel kellene kelnem, ugyanis indulás az állatkertbe, Nyíregyházára. Romániából jöttek ide vendégek, és mint kísérő, én is mentem velük.
Bár már ezerszer voltam ott, nem volt rossz, hiszen pár hónapja újították meg szinte az egészet, új állatok, új részlegek, és élvezhető volt, vicces. De leégtem, mondjuk már bebarnult nagyjából, de fáj, és a szúnyogok is szinte mindig csak engem találtak meg.

Kaja után egy lámával. :) Nagy élmény volt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen puha szőrük van, márpedig nagyon is az.
Reggel gyorsban letöltöttem David Bisbal 2009-es albumát, és nagyon tetszett, most pedig épp Enrique Iglesias új albumát hallgatom, a hetedik számnál tartok, eddig végül is tetszik mindegyik szám, majd meglátom, hogy gondolkozom a végére. De jó kis latinos, amihez szoktam tőle, és ez már egy jó pont volt az elejétől kezdve.