Hazatalálsz
Egy cikkem a barátságról...
Hazatalálsz
A legfőbb kincs nem az arany vagy az ékszer, nem is a műkincs. Sosem birtokolhatod azt, ami bent a szívedben nincs. A földi javak bizony mulandók, és idővel mind eltűnnek. Ám az igaz, hű barátságok soha, soha meg nem szűnnek.(Csingiling)
Sokáig tart felfedezni, hogy kik azok az emberek, akik – úgymond – megérdemlik feltétel nélküli bizalmunkat, és néha apróbb csalódások után is azt mondjuk, hogy igen, most megbocsátok, mert tudom, hogy hibáztál, és te is beismerted, és tudom, hogy melletted kell állnom. Van, hogy megérezzük előre, és gondolkodás nélkül tudjuk, kik azok, és nincs szükség a bizalom próbájára, de ilyen helyzetekből születnek a legnagyobb csalódások. Sajnos. Nem akartuk, nem hittük, hogy „pont velük” történhet, de mégis csalódunk. Ez az élet rendje.
Ám, ha egyszer mégis olyan barátra, vagy akár barátokra lelünk, akivel végre azt érezzük, hogy minden tökéletes, mintha a saját tükörképünket látnánk, akkor az minden érzést felülmúl. Elfogadjuk egymást minden hibával és minden jó tulajdonsággal, minden múltbeli jó és rossz cselekedettel együtt, feltételek nélkül. Egy igaz barát kiáll mellettünk, és nem kell kételkednünk benne, még ha tudjuk is, hogy rosszat tett. Tudom, hogy nem találunk ilyen embert minden utcasarkon, de ha nyitva tartjuk a szemünket, és nem a szokásos üvegen keresztül nézzük a világot, akkor egész hamar rátalálunk.
Én azt mondom, igaz a mondás, miszerint egy barát többet ér minden kincsnél. Így van. Ha van egy barátunk, és vele töltjük az időnket, segítünk egymásnak, meghallgatjuk a problémákat, és az örömteli pillanatokat is együtt éljük át, olyan, mintha új otthonra lelnénk. Révbe érünk, hazatalálunk… És ehhez nincs szükség másra, csak egy barátra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése