TOP5 - Harry Potter és az Azkabani fogoly momentum

Tweet

 Befejeztem a harmadik részt is, így jönnek a kedvenc momentumaim.
1. Marge felpuffasztása
2. Telefonbeszélgetés Ronnal
3. Első repülés a Tűzvillámmal
4. Ágas, a Patrónus
5. Piton kifakadása 

TOP5 - Harry Potter és a Titkok Kamrája momentum

Tweet

 Befejeztem már tegnap a második könyvet, sőt, majdnem túl vagyok a harmadikon is, így jöhetnek a kedvenc momentumaim a második részből.

1. Arthur megtudja, hogy Harry hogyan érkezett az Odúba
2. Kimúlásnapi parti Félig Fejnélküli Nickkel
3. Az első párbajszakkör
4. Valentin-nap
5. Dobby felszabadul

Önmarcangolás

Tweet

Önmarcangolás
Ajánlott zene: The Fray – You found me
Az Odúra csönd borult. Az emberek szellemként járkáltak a házban, alig-alig jöttek ki szobáikból. A fiú az ágyon gubbasztott, napok óta nem beszélt senkivel. Feltornyosult halmokban hevertek mellette a Reggeli Próféta legutóbbi számai, és az ebédhez sem nyúlt. Sőt, az előző napi vacsorához, és az egész napi ételhez sem.
Hermione lépett be hozzá, egyenesen leült mellé az ágyra, és magához ölelte, majd halk zokogásba kezdett.
- Nem csinálhatod ezt, enned kell! Nem teheted, nem ezt akarná Ő sem!
De a fiú mereven tartotta magát. Minden érzelem kihalt belőle, amikor elment, és itt hagyta őket, egyedül, szenvedve.
- Mrs. Weasley félt, hogy valami bajod lesz, ha nem eszel, tudod, hogy milyen, ha rólunk van szó. Mióta nem aludtál? – szipogta.
- Rég – vonta meg a vállát a fiú. – De nincs kedvem aludni. Nincs erőm. Ha lehunyom a szemem, őt látom, és azt nem akarom. Látom, ahogy meghal, és ez kísért, és fáj, és mardos. És én ezt nem akarom.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz. Már csak te maradtál nekem.
- Ne mondj ilyet. Mindenki itt van veled. Mindenki szeret téged.
- De ő nincs itt!
- Tudom. Voltál már egyáltalán a sírjánál?
Megrázta a fejét, és elfordult Hermionétól, a kint tomboló vihart nézni. Ugyanezt érezte önmagában. Egy pusztító zuhatagot, és ürességet. Mindig ott volt neki, amikor szüksége volt rá, mindig mellé állt, ha baj volt, és harcolt vele is, harcolt ellene is, ha épp ez kellett.
- Ne nyúzd magad. Nem te tehetsz róla.
- Te hogy tudod elviselni?
- Kihaltak belőlem az érzelmek. Kihalt belőlem a fájdalom is. Tudom, hogy ott van, nagyon mélyen, de nem engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam. Mi ketten mindenkinél jobban szerettük ezen a világon. Gyere velem, kérlek. Egyedül nem merek menni.
- Hermione…
- Tudod, hogy nem csinálhatod ezt örökké! Tudod, hogy egyszer el kell oda menned! És miért mennél egyedül? Miért ne mennél most, velem? Kérlek!
Akaratlanul felállt, megfogta Hermione kezét, és a hátsó kert felé indultak. A vihar megállíthatatlanul söpört végig a vidéken, a villámok másodpercenként csillantak fel, és a dörgés sem szándékozott megszűnni. A kertben egy sírkő állt, merészen kiemelkedve a földből. Mindketten odaléptek elé, és a fiú lerogyott a földre. Végigsimított a feliraton, és zokogásban tört ki…
Ronald Bilius Weasley
1980. március 1. – 1998. június 17.
Gyermek, testvér, barát
Ahol a szíved, ott a kincsed is. Soha nem feledünk, Ron.
Harry felkiáltott. A világ ellene fordult, elvette tőle a legjobb barátját, és ő nem tehetett mást, csak zokogott és ordított…

A Herceg meséje...

Tweet

Gondolatok egy nyári estén

Tweet
Gondolatok egy nyári estén
A Herceg emlékére

Hátradőltem a kertben álló hintaágyon, és a kezemben tartott Esti Prófétát pedig ledobtam a kellemesen puha fűbe. Már körülbelül két hete semmit sem írnak a győzelmünkről - hála az égnek. Végre nem zargatnak nap, mint nap az újságírók, és nyugodtan élhetem a megszokott életem Ginnyvel, a barátnőmmel.

Még most is sokat gondolok arra a másfél hónappal ezelőtti éjszakára, amikor végre mindenek vége lett, hiszen Voldemort végre elhagyta az élők sorát, örökre a pokol lángjaiban fog égni. Minden egyes pillanatra emlékszem annak a végzetes napnak, amikor oly sok, általam szeretett és csodált ember halt meg. Köztük Perselus Piton is, akitől bátrabb embert aligha láthat az ember.

Világéletemben gyűlöltem őt, egészen a halála pillanatáig. De már egyáltalán nem, sőt, inkább ellenkezőleg. Mostanában rengeteget merengek az életén, és annak értelmén. Mindig titkolta, hogy szerelmes volt anyámba, úgy, ahogyan apám, teljes szívéből szerette. Viszont ahogy apát, úgy engem is utált - látszólag. Most már tudom, hogy nem. Legalább értem, hogy miért nézett mindig a szemembe, ha segítségre volt szükségem, és miért nem, ha ellenem tett.

Hiszen a szemeim… csak a szemeimet kaptam anyától, és esetleg néhány jellembeli hasonlóságot, minden másban kiköpött apa vagyok. De a szemeimben a szerelmét látta, azt a Lilyt, akiért évekig küzdött, és nem sokkal a halála előtt megpróbálta megvédeni.

Nem tehetek róla, de állandóan Perselus emlékei járnak a fejemben. Megmutatta mindazt, amiért élt, amit tett, és bebizonyította, hogy mennyire bátor ember. A szüleim, Sirius és Remusék mellett ő a legbátrabb ember az én megítélésem szerint.

Rengeteget töprengek azon, hogy mi történt volna, ha anya viszonozza az érzéseit. Talán most nem lennék itt, és anya és apa is élne, Voldemort pedig lehet, hogy nem minket támad meg, és nem is létezne a jóslat. Nem tudom, de ezen már változtatni nem lehet. Meghaltak, elvesztettem őket.

Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy ő valaha is szerelmes volt. És azt, hogy pont anyámba?! Azt nemhogy elképzelhetetlennek, de egyenesen lehetetlennek tartottam. Mindig is abban a hitben éltem, hogy anya és apa azonnal egymásba szeretett, mindig együtt lógtak, és hamar elkezdtek járni. Erre tessék! Anya még Pitonnal is kavart, még ha neki csak egy jó barátot jelentett. De Piton szerette, szerelemmel szerette. A legjobb barátok voltak, minden egymás mellett álltak.

Valaki igazán elmondhatta volna, vagy legalább utalhatott volna rá. De most már mindennek vége. Mindannyian halottak, elvesztettem őket.

Sokszor megnézem újra meg újra Perselus Piton emlékeit. Jó érzés a mamát látnom, amikor gyerek és tizenéves ifjú volt. És apa… apa, ahogy lohol anya után, és üldözi a szerelmével. Szerencse, hogy ebben legalább nem rá ütöttem.

Azt hiszem, megszerettem őt. Mármint Pitont. Örülök, hogy egy ilyen férfi állt anya mellett, még ha sok vitájuk is volt. De megvédték egymást, ha kellett, és ez a lényeg.

Most, mintha egy álomból ébrednék, úgy zökkentett vissza a valóságba egy kép. Nem messze tőlem állt egy hatalmas kőrisfa. Körülötte három ezüstös színű állat kergette egymást. Egy szarvas, és két csodaszép őz. Az egyik őz és a szarvas néha-néha összebújt egy-egy szerelmes pillanatra, de aztán újra folytatták boldogító játékukat.

Melegség öntötte el a szívemet, mert éreztem, hogy ez egy túlvilági üzenet lenne, ami biztosít arról, hogy szent a béke. Hármójuk szívébe újra, vagy éppen végre a barátság költözött.

Elmosolyodtam, majd még percekig néztem az egyre inkább halványuló képet, mígnem az álmok csodás országába léptem, ahol semmi sem volt lehetetlen… még ők sem.

 

Van valaki, aki csak rá vár...

Tweet
 Van valaki, aki csak rá vár
A történetet a December Boys című film ihlette

- Tommy! Tommy! - ficánkolt egy alig öt éves fiúcska a sok kisebb és nagyobb gyerek között. Az utóbbi 2-3 évben, akit csak megismert és megszeretett, azt mindet elvesztette.

Minden barátot, mindenkit, akit közel engedett magához, és mindenkit, aki gyerek volt mellette. És most Tommy. Már ő is elment. Ő volt számára a legkedvesebb mindenki közül. Neki minden titkát elmondta. Tudott a rémálomról, ami kínozza a fiút, a zöld fényről, a kígyóarcú férfiról, a női sikolyról, mindenről, amire csak emlékezett arról a végzetes éjszakáról. Egyszóval mindenről, ami ennek a kisfiúnak ezt a létet, ezt az életmódot jelentette.

Mindig voltak barátai, és az itteni „nénik” és „bácsik” is mind kedvesek voltak neki, de már most, öt évesen érezte, hogy ő nem ide tartozik, nem ez az igazi otthon. Valahogy mindig kívülállónak érezte magát e között a sok gyerek között.

Érezte azt is, hogy van valaki a világban, aki csak rá vár, csak őt keresi, de még nem jött el az ideje annak, hogy rátaláljon.

Az észjárása öt éves létére olyan volt, mint egy tíz éves gyereké. Valahogy már most értette az élet dolgait, nehézségeit, hiszen neki már csecsemőkorában bőven kijutott belőle.

Akarja is, meg nem is, hogy elvigyék. Akarja, mert tudja, hogy akkor olyan emberek lesznek mellette, akik akarják és szeretik, és vele foglalkoznak, nem a többiekkel. De van egy oka annak, amiért nem. Mi van, ha nem ő az? Mi van, ha nem az viszi el, akire igazán vár? Akihez igazán tartozik?

Fekete hajához hasonlót még sosem láttak, s ezt az itt dolgozó nők sokszor meg is jegyezték. Kócos volt, leginkább a tarkójánál, de mégis selymes és csodálatos. A szemeiről nem is beszélve. Olyan ragyogóak, olyan igézőek, olyan zöldek, mint a smaragd. Sőt, a smaragd ezekhez képest egy apró homokszem volt. Ez maga volt a csoda, ehhez foghatót még soha senki nem látott. Viszont nem voltak tökéletesen zöldek. Mindkét szemében volt egy-egy alig látható, de mégis észrevehető barna csík.

Valami mégiscsak hibázott eben a tökéletesnek tűnő fiúban. Volt ugyanis egy sebhelye. Egy villám alakú sebhely a homloka közepén. Azt beszélik, hogy a szülei halálakor szerezte, de itt, a Védelemben senki sem ismeri igazán a történetet, amit több ezer gyerek hall nap, mint nap esti meseként. Sem azt, hogy hogyan haltak meg Ők, sem pedig azt, hogy mit tett ez a kisfiú. Senki, kivéve azt a párt, amelyik most érkezett a Védelem falai közé…

A férfinak félhosszú, a kisfiúéhoz hasonló fekete haja volt, a nő ellenben szőke, hullámos hajat viselt.

- Valaki, aki csak rám vár - suttogta a fekete hajú kisfiú, aki a Harry nevet viselte. Valami furcsa melegség töltötte el a testét-lelkét, amikor meglátta ezt a férfit.

- Gyerekek, sorakozó! - parancsolta a házvezető. Ilyenkor mindenkinek indulnia kellett sorakozni, hiszen most választanak.

A kis Harry körülbelül a sor közepénél állt, a többi 4, 5, és 6 éves gyerek között.

- Bemutatom nektek Mr. és Mrs. Blacket - mondta a házvezető.

- Jó napot, Mr. és Mrs. Black! - mondták kórusban a gyerekek.

Mikor a férfi és a nő elérte a kis Harryt, Mr. Black szeme megakadt rajta. A világoskék szemeket mintha könnyek fátyolosítanák el, ahogy a sebhelyet nézi. Majd megfordult, a feleségére nézett, aki bólintott, és elindult a házvezető felé.
- Őt szeretnénk - mutatott a kis Harryre, aki megszeppenve figyelte a történéseket.

- Rendben - bólintott az asszony. - Most elvihetik, de kérem, jöjjenek majd vissza pár nap múlva, hogy az utolsó papírmunkát is elintézhessük! - Kezet fogott a házaspárral, majd Mr. Black elindult a kisfiú felé. A karjára vette, és könnyes szemekkel suttogta a fülébe a már régen várt szavakat.

- El sem hiszed, hogy milyen régen kerestelek már téged. Rád vártam, amióta csak meghaltak. Apád volt a legjobb barátom, és a te keresztapád vagyok. Mostantól pedig fiamként foglak szeretni, és remélem te is elfogadsz apádnak. Mindig megvédelek majd, és vigyázok rád. Szeretlek, kicsi Harry, nem is tudod, mennyire…

- Én is szeretlek téged, papa - suttogta a pici fiúcska, aki életében először talált rá a boldogságra a keresztapja személyében…

Ezt a tizenegy dolgot irigyeljük Harry Potteréktől

Tweet
Az origo egy újabb listát állított össze, ezúttal azt mutatják be, melyik az a tizenegy dolog a sorozatból, ami nélkülözhetetlen lenne a való életben is.
Bevallom, tényleg elég hasznosak lennének...
Tizenegy dolog, amit irigylünk Harry Potteréktől 

Top tíz jelenet - HP

Tweet
Az origót is megszállta a Harry Potter-láz, mint mostanában mindent, és mindenkit. :) Így összeállították a számukra 10 legjobb jelenetet a 8 filmből. Itt a lista, videókkal kiegészülve!
http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/toplista/20110718-a-tiz-kedvenc-harry-potter-jelenetunk.html 

TOP5 - Harry Potter és a Bölcsek köve momentum

Tweet

Új sorozatot indítok. Újraolvasom a Harry Potter könyveket, és innentől kezdve (néha idézetekkel kiegészítve) kiemelem a kedvenc momentumaimat a könyvekből.
1. Hagrid megérkezik - malacfarkat kap Dudley
2. Harry első repülése, a nefeleddgömb elkapása
3. Barátságkötés Hermionéval

   Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni - nos, ez pontosan ilyen helyzet.

 4. Az első kviddicsmeccs
5. Hugrabug-Griffendél meccs, Harry rekordidejű cikeszfogása 

Köszönjük, Rowling.

Tweet

 

Edina: "kell egy új valami,amit ilyen megszállottan szeretünk kell."

Én: de nem kapsz. ilyet soha. ehhez fogható nem lesz. kb 8 meghatározó évet töltött ki az életünkből. ilyen nem lesz több. nem tudsz még valamin felnőni, ami megtanít élvezni az olvasást, megtanít hinni a varázslatban, megtanít élni az álmaidat."

-

Tweet
http://hjp-fanfics.blogspot.com/ 

HP - fanfic

Tweet
Folytatni kezdtem a jó rég félbehagyott fanfictionömet. Itt a link hozzá, ha esetleg szívesen olvasnátok :)
http://hjp-fanfics.blogspot.com/ 

HP7/2 link

Tweet
Ha IDE  kattintotok, találtok egy megauploados letöltést, amelyen keresztül megszerezhetitek torrentként magyarul a Harry Potter 7. részét. Gyorsan tölt, nekem olyan 2-3 óra alatt volt lent az egész tegnap este. 

Viszlát, Potter!

Tweet

 Nem! Nem! Nem! Oda akarok állni J. K. Rowling elé, és ennyit ordítani. NEM! Nem akarom, hogy vége legyen. Életem meghatározó részét töltötték ki a Harry Potter filmek és könyvek. Rowling szerettette meg velem az olvasást. Ahogy egy mondatot is elolvastam a Bölcsek kövéből, nem tudtam letenni. Ez a könyvsorozat felülmúlhatatlan. Életeket kísér végig, könnyeket csal az ember szemébe, olykor pedig fanyar humorral fűszerezi napjainkat.
Mindig próbáltam magamban halogatni a filmek megnézését, mondván, így tovább tart, így tovább élvezhetem a várakozás örömét. Így voltam az utolsó résszel is, de nem bírtam. Nem. Ezt látnom kellett. És tessék. Most már nem mondhatom azt, hogy ó, sebaj, majd jön a következő, mert nincs következő.
Végigkísérhettük, ahogy színészeink felcseperednek, és mondhatni, ők is végigkísérték, ahogy sokunk felnőtt. Nem akartam, hogy vége legyen, nagyon nem. Habár vártam, hogy mit művelnek majd a hetedik könyvvel (nem csalódtam, a lehető legtöbbet hozták ki magukból), de egy kész kultuszt zártak le ezzel a napokban megjelent remekkel. Rekordokat dönt a film. Csoda? Nem!
A szemembe könnyeket csalt az utolsó háromnegyed óra több mozzanata. Aztán mikor elsötétült előttem a kép, és elkezdtem gondolkozni, hogy mi lesz most, csak a semmire tudtam gondolni. Arra, hogy többet akarok. Hogy még, még, még. És csak sírtam...
Köszönöm, Harry Potter, köszönöm J. K. Rowling, hogy varázslatot adtál az életembe, és egy dolgot megígérhetek: soha, de soha nem fogok arról elfeledkezni, hogy mit kaptam...

Szeretkezz, ne háborúzz!

Tweet

Harry Potter fanfiction még 2008-ból :)

Szeretkezz, ne háborúzz!

- Potter! Egyszer látnám azt, hogy nem átkozódtok Perselusszal! - rontott a drága Evans nekem. Igaz, egy kicsit váratlanul ért ez a hirtelen támadás, de annál nagyobbat mosolyogtam rajta. Szinte tüzelt a tekintete, csoda, hogy nem füstölt a füle.

- Ne légy mérges, szépségem, árt az arcocskádnak! - mondtam vigyorogva, majd feltápászkodtam a földről. A cikeszt, amit dobáltam, a fa alatt hagytam, vagy megtalálják, vagy nem. Majd találnak maguknak másikat.

Elszántan lépdeltem a fújtató Lily felé, egészen közel, és látszott, hogy szinte beleremeg a közelségembe. Ah, és még meri azt mondani, hogy egy kicsit sem tetszem neki. Felnézett rám, és azt hiszem, hogy elveszett a szemeimben.

A gyönyörű téli napsugár melegét éreztem feltűrt ingem mentén, a karomon. Még csak néhány madár merészkedett vissza délről, azok csicseregtek. Az ég ragyogott, mintha már csak nyár lenne. Bárcsak már nyár lenne! Így is fura volt, sosem volt még januárban ilyen meleg.

- Nem… vagyok… a szépséged - hebegte. Úgy tornyosultam fölé, mintha körülbelül két fejjel magasabb lennék, pedig ennek csak a felével. De ő egy kicsit összegörnyedt, távolodni próbált, viszont nem sikerült neki. - Miért bántod mindig Pitont? Mit ártott neked? - kérdezte végül, mikor uralmat nyert az izgatottsága feled. Aj, de imádom ezeket a kérdéseket. Mintha nem lenne alapvetően egyértelmű, hogy nem én bántom őt, hanem ő engem.

- Már elmondtam, hogy ő kezdi, nem? Egyébként, vele az a baj, hogy él. Mintha már ezt is mondtam volna. Különben is! Mit legyeskedik mindig körülötted? - Legyek féltékeny, vagy ne? Ki tudja…

- Közöd, Potter? Nem vagy a pasim, sem pedig az anyám, hogy tudnod kellene róla…

- De még lehetek! Mármint a pasid. Az anyád nem, mert akkor nem tehetném meg ezt - mondtam vigyorogva, majd se szó, se beszéd, megcsókoltam, méghozzá a száján, és eléggé vadul.

Jó volt ízlelni az eper ízű ajkakat, de nem tarthatott sokáig. Nem csókolt vissza, sőt, elhúzódott, és lekevert egy jókora pofont. Ember! Ez csattant, de rendesen.

- - -


Hogy merészeli? Ki mondott neki olyat, hogy valaha is megcsókolhat? Nem mondom, hogy nem édes, ahogy a vörösödő arcát simogatja, masszírozza, de akkor is… Elegem van abból, hogy mindig az akaratom ellenére csókolgat! Hogy nem bírja megérteni, hogy én nem akarok tőle semmit?

Jaj, legalább a születésnapomat ne felejtette volna el. Barátok vagyunk, vagy mi. Nem a legjobbak, de nagyjából azok. Ha kell, tudunk mi illedelmesen is beszélgetni, csak ne lenne annyira egoista majom. Legalább ma, a születésnapomon ne.

- Húzz a tudod hová, Potter! Gyűlöllek! - mondtam, nyelvet öltöttem, majd elszaladtam, egyenesen a kastély irányába. Nem értem, miért, de könnycseppek csorognak végig az arcomon. Vagy életem legjobb, vagy legrosszabb húzását tettem most. Mármint a pofonnal és az utolsó szavammal.

Elértem a hatalmas ajtót, és még vetettem egy újabb pillantást Potterre, aki - kifejezetten fura módon - egy elsőssel játszott. Már mindketten seprűn ültek, és úgy tűnik, hogy nem csak terelőnek jó, hanem fogónak is jól beválna, ugyanis a cikesz elkapását tanítgatta a fiúnak. Könnyen túltette magát a kis afférunkon.

Letöröltem az arcomról a könnyeket, és úgy döntöttem, inkább a könyvtárban töltöm a délután további részét, McGalagony professzor rengeteg házit adott, és valahogy nehezen megy a mostani anyag. Nem beszélve Lumpsluck professzorról. Kedvelem, kivéve, mikor ilyen nehéz bájital főzéséből kell esszét írni.

- - -


Ha elment, hát elment, nincs mit tenni. Elutasító, de teszek én majd még ez ellen. Hadd higgye csak, hogy nem is emlékszem, hogy ma van a születésnapja. Annál nagyobb lesz majd a meglepetés számára! Mindent előkészítettem, pontosabban előkészítettünk Remusszal. Siriusban ilyen téren nem lehet megbízni.

Hol egy csajjal kavargat, hol eszik, hol pedig alszik. A napja ebből a három tevékenységből áll, no, néha csatlakozik hozzá a szex is, de ha szerencsés a csajozás téren. Szóval ő nem az a romantikus alkat. Minden nap más csaj, maximum minden héten. Ez azért túl sok.

- Tony! Mára elég lesz, már késő van, lassan mennem kell - kacsttam kis barátomra, aki nevetve jött, hogy magával vigye a cikeszt. Még szép, hogy nem fogom elkérni. Mit mondtam volna? Szeretnék egy elsősökkel edzeni, hogy bekerüljön a csapatba jövőre? Tudom, hogy szegénykémet csak akkor veszik majd be olyan fiatalon, ha nagyon jó, különlegesen jó játékos. És mivel jövőre már nem lesz itt Chris, ezért itt az alkalom, hogy új fogót keressünk.

- Köszi, James, olyan jó, hogy te gyakorolsz velem. Hiába kértem Siriust, azt mondta, hogy nagyon elfoglalt.

- Hagyd csak, neki mindig van valami dolga - nevettem. Máskor is szívesen jöhetsz hozzám. - Mondjuk holnap? Nekem is jól jön majd egy kis edzés. Akár a pályára is lemehetünk, nem kell mindig itt a tóparton játszadozni!

- Még egyszer köszönöm, James, és rendben van. Holnap este… hatkor? Az jó lesz?

- Naná! Tudomásom szerint nincs más programom. - Nincs is. - Most már tényleg mennem kell, randim lesz - nevettem Tonyra.

- Sok sikert, lassan nekem is lesz már!

- Hamar kezded, öcskös! Ki a szerencsés?

- Még titok - kacstt ezúttal ő. Eliramodtam a kastély felé, hogy megkeressem Remust. Remélem, hogy a klubhelyiségben bujkál, és minimum Aliciát boldogítja, vagy az én randimat szervezi. Vagy mindkettő.

- - -


Remus rettentően somolygott, mikor elmentem mellette, hogy felballagjak a hálótermünkbe, és ott töltsem az estét, tanulással. Ha nem tudnám róla, hogy normális, pedáns prefektus, akkor azt hinném, hogy sántikál valamiben, aminek nagyon nagy valószínűséggel köze lehet a mi drága ki Potter barátunkhoz.

Beléptem a hálóterembe, ami tök üres volt. Fura, a csajok általában ilyenkor itt tartózkodnak, a nap pasikban gazdag eseményeit taglalják. De most… itt valami nincsen rendjén. Egy levél hever az ágyamon.

Kövesd a rózsák útját, és rátalálsz arra, amire vágysz.

Ki a fene ír nekem ilyet? Mihez jutok én el? És milyen rózsák útját? - gondolkodtam. Lenéztem a lábam alá, és most vettem csak észre, hogy rózsaszirmokon taposok. Eddig nem is láttam! Esküszöm, hogy mikor beléptem, itt még egy darab szirom sem volt! Megőrültem.

Istenem, add, hogy ne legyen benne Potter keze, csak add!

De elindultam. Végiglépkedtem a hálótermen, a folyosón, az egész klubhelyiségen, ami mostanra teljesen kiürült. Az ég áldja már meg őket, mondjon valaki valamit!

Kiléptem a portrélyukon, a Dáma pedig somolyogva nézte, ahogy feljebb indulok, egészen a hetedik emeletig. Továbbmentem, majd egy régi szobor mellett álló ajtóra révedt a tekintetem. Na, ez eddig nem volt itt!

A levelet még mindig a kezemben tartottam, és most magam elé tartottam, hogy újra elolvashassam. De ezúttal már egy másik szöveg állt rajta.

Lépj be, s felhagysz minden gonddal, szerelmedre találsz.

Benyitottam. Egy gyönyörűen feldíszített terembe értem, középen asztal, rajta egy minimum háromfogásos vacsora, az asztal két végén egy-egy szék. A falon egy hatalmas felirat: Boldog születésnapot, drága Lily! Még jobban körbepillantottam, és egy baldachinos ágyat pillantottam meg, rajta pedig Potter feküdt.

- A kur… - nyeltem el egy szitkot. - Mi a halált keresel itt, Potter? Mi ez az egész? - Hát, ha nem láttam volna meg az ágyat, talán még szép is lett volna. De megláttam. Miért? Miért kell neki mindig mindent elrontania?

- - -


Itt van, megjött, de valami nem tetszik neki, látszik rajta, mikor meglát az ágyon. Mi baja? Talán nem elég szép? Pedig direkt neki kívántam baldachint, tudtommal szereti.

- Én is szeretlek - mondtam nevetve az elfojtott káromkodása után.

- Persze. Ennél romantikusabbat nem tudtál volna?

- Mi hiányzik még, bogaram? Pezsgő? Eper, szőnyeg? Kandalló? Csak kívánj, és teljesül!

- Szép is lenne, ha csak vacsoráról lenne szó. Baráti vacsoráról - tette hozzá, mikor meglátta felcsillanó szemem. Most mi van? Nem akarok én semmi rosszat. A szex természetes dolog két szerelmes között, főleg ennyi idősen.

Megint elindultam felé, akárcsak néhány órája. Mit ne mondjak, ennek sosem tud ellenállni. És mondom, megint nem mozdul, mint akkor, kora délután. Nem hátrál, semmi.

- Én tényleg szeretlek - duruzsoltam a fülébe, mielőtt végigcsókoltam volna a nyakán. A kezében tartott cetli, amit tőlem kapott, a földre hullott, de nem izgatott, amint látom, őt sem túlzottan. Észrevette már a pólómat? Szép kis felirat díszeleg rajta, ami talán most még igaz is lehetne ránk.

- Szeretkezz, ne háborúzz? - kérdezte suttogva. - Mi ez?

- Csak egy póló, rajta egy mondattal. Miért nem igaz? Jobb kellemes elfoglaltságokkal tölteni a napot, mint arról hallani, hogy háború van a világban. Vagy te nem ezen az állásponton vagy? - fordultam vele szembe.

- De, de azt gondolom, hogy ennek most semmi köze a világban dúló háborúkhoz - suttogta szelíden. És megcsókoltam. Ráhajoltam az ajkaira, hevesen ízleltem, mintha az életem függne a cseresznyepiros, eper ízű ajkaktól.

- - -


És megcsókoltál. És én viszonoztam. Nem tudtam mást tenni, az eszem, a testrészeim nem engedelmeskedtek a szívemnek. Ha most beszélni tudtam volna, egyetlen egy szót ordítottam volna: SZERETLEK!

Felkapott az ölébe, és megával vitt az ágyhoz… de én… én még senkivel… de te ezt talán nem tudod.

- James - állítottam meg egy percre a nyakamon játszadozó nyelvedet.

- Tudom, Lil, tudom. Még én sem - nyögte. Na, ez meglepett. Ahhoz képest, hogy mennyi lánnyal cicázott már… még eggyel sem feküdt le? - Na, ez meglepett, ugye? - mosolygott negédesen. - Megesküszöm a saját életemre, hogy még senkivel nem voltam együtt úgy, bár már tervbe volt véve. De téged szeretlek már tavaly óta. De kérlek, ne mondd, hogy nem akarod, itt, most, velem.

Nem válaszoltam, csak újra megcsókoltam. Most már tudtam, hogy elvesztem. Sőt, már akkor elvesztem, mikor közelebb lépett hozzám a „Szeretkezz, ne háborúzz!” feliratú pólójában, ami most már mellettünk hever a földön.

Sosem vettem még észre igazán, milyen kidolgozott, izmos mellkasa van. Csak most, mikor az enyém lehet.

Gyorsan - talán első alkalomhoz képest túl gyorsan - tűntek el rólunk a ruháink. Gyermeki ügyetlenséggel, de mégis hatalmas szenvedéllyel simultunk össze, immár egészen meztelenül. Egyik keze az arcomon pihent, néha-néha végigsimított rajta, de a másikkal bejárta az egész testemet, minden egyes porcikámat megbizsergette az érintése, egészen libabőrös lettem.

Én a nyakát, az arcát, a száját csókoltam, ahol csak értem. Szeretem.

Remegve nézett rám, mikor belém hatolt, de rajtam egy csipetnyi félelmet, bizonytalanságot sem fedezhetett fel. Nem, mert biztos voltam benne, hogy ma jót cselekedtem. Akkor, azzal a szóval, hogy gyűlölöm, azzal rosszat.

- Szeretlek - suttogtam gyönyörtől mosolygó arcon, mire újra és újra megcsókolt.

- - -


Szeretkezz, ne háborúzz. Ez a mondat hozta meg a sikert. Nem a vacsora, nem maga a születésnap, sem pedig az ötlet. Maga a mondat. Szeretkezz, ne háborúzz. És igaz. Szeretkezni sokkalta jobb, élvezetesebb elfoglaltság, mint folyton folyvást egymást ugratni, és egymással veszekedni.

- Boldog születésnapot, angyalka - suttogtam a fülébe, majd belecsókoltam a nyakába. Elmosolyodott, és még a lehetőnél is jobban hozzám bújt a takaró alatt, meztelen testének minden egyes porcikáját hozzányomva az én testemhez.

- Igazad volt, tényleg helyes a mondat, minden értelemben. - 17. születésnapom legszebb ajándéka volt ez. A szerelem.

Szeretkezz, ne háborúzz! - jelent meg a Lily által leejtett cetlin, örökre beleégve a papírdarabba. Eltéphetetlen, letörölhetetlen arról…

Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.

Tweet

Értékelés: 5/4.5
Végre én is eljutottam odáig, hogy rendesen megnézzem, és kritikát is írjak róla.
Meg kell mondjam, nagyon örültem, amikor anno meghallottam, hogy két részben forgatják, hiszen ez az egyik legolyanabb epizód, amiből semmit nem lehet kihagyni, hiszen minden momentum jelentőséggel bír.
Már akkor elkezdtem azon gondolkozni, vajon hol is fogják kettévágni, voltak teóriák bőven, de azt hiszem, ez az, ami a leginkább össze tudja kötni a kettőt, Dobby halála, és temetése. Szomorú befejezés, de mégis elindít valamit, amivel a továbbiakban foglalkoznak majd.
Sokkal, sokkal rosszabbra számítottam annál, mint amit kaptam. Néha még a poénok is ütöttek, és Harry és Hermione (Dan és Emma) tánca is megmosolyogtatott néhány másodpercig. A hatodik epizód ömlengős, túlontúl romantikus volt, és túlzásba vitték a humor kihangsúlyozását, ezt most kompenzálták.
Elég sötétre sikeredett, és nem is hagytak ki belőle túl sok mindent. Két órás lett, de mégis azt kell mondjam, néhol túl gyorsan történnek az események a könyvhöz képest, de azt hiszem, ezt másképp nem tudták volna megoldani. Egyáltalán nem éreztem azt egy jelenetnél sem, hogy úristen, ez most mennyire felesleges ide, bár lehet, hogy szimplán csak elfogult vagyok - pedig az előzőekben nem voltam az. De ez a kedvenc epizódom, a lezárás, a vég.
Kicsit féltem, hogy mit tesznek azzal, hogy Ginny és Harry nem szakítottak, de végül is nem történt semmivel sem több, mint ami a könyvben.
Hiányérzetem csupán annak kapcsán támadt, hogy a csókot szívesebben láttam volna tényleg Harry szülinapján - magát Harry szülinapját hiányoltam... De ettől függetlenül tetszett. Nagyon is.
Noha pontosan tudom, mi van a folytatásban, hiszen olvastam a könyvet, de azt hiszem, mégis izgalommal várom, hogy mit is művelt vele a rendező, a színészek, a stáb.

Karakterposzterek.

Tweet

 

Harry Potter 7.

Kicsit nagyon várom már.

HP7 poszter

Lassan elkezdenek majd szállingózni a Harry Potter és a Halál Ereklyéi filmhez a poszterek, az első részt novemberben adják majd a mozikban, és már itt is van hozzá az első hivatalos(?) poszter.