Nora Roberts - A három sorsistennő

Tweet

 Nos, az első és legfontosabb dolog, amit tisztázni kell, kicsit elfogult vagyok az írónővel szemben, ugyanis mindenekelőtt ő a kedvenc íróm. Habár mindig felfedezek egy sablont a műveiben, mégis képes elragadtatni a szavaival, és az érzelmek áramoltatásával.
Ismét egy akciódús történetet tárt elénk, ahol megismerkedhettünk három testvérrel, Malachival, Gideonnal és Rebeccával, majd az ő választottjaikkal, akik három mitológiai szobor, a sorsistennők nyomába szegődtek.
A történetből nem hiányozhat természetesen a gonosz, a gyilkosság, a lövések, a rendőrség sem, egy kis izgalmat csempészve a "szürke hétköznapokba".
Az egyik kedvencemmé vált ez a könyv az írónőtől, és még most sem késztet arra semmi, hogy abbahagyjam az általa írt könyvek olvasását, nem csalódtam benne, és nem hiszem, hogy tudnék.

Cecily von Ziegesar - Bad Girl 3 - Mindent akarok

Tweet

Nagyjából itt fáradtam bele ebbe a könyvsorozatba. Még az elején úgy voltam vele, hogy na, jó, végig fogom szenvedni az összeset, hátha valahol végre feljavul, és értelmet nyer az olvasása, de tévedtem, nem is kicsit.
Az 100%, hogy ha a sorozat előtt kezdem el olvasni a könyveket, biztos, hogy hozzá sem fogok. A szereplők idegesítőek, a szálak vagy túlságosan meseszerűek, vagy egyszerűen túlságosan kiszámíthatóak.
Ha egy kicsit is igyekeztünk odafigyelni, akkor minden lépést előre lehetett tudni, minden történés előre megjósolható volt. Az meg, hogy a fű a legfontosabb dolog az egész történet során, egyszerűen idegesítő. Nate nem tud meglenni nélküle? Ha nem szív be, már enni sem tud?
Erre most már nagyon gyorsan csak ennyit tudok mondani: köszönöm, nem kérek többet!
Értékelés: 5/0,5 

Kiál(lí)tás a családokért.

Tweet

Októberi bentmaradós hétvégénk keretében Nyíregyházán is jártunk, ahol az országszerte híres Kontraszt kiállítás egyik állomása van, a Hittudományi Főiskola épületében. Sokkoló, megérintő.
A Kontraszt a Kiál(lí)tás a családokért alcímet kapta, ami igazán találó. A kiállítás tíz termen keresztül vezet végig az élet rossz és jó oldalain, az ellentéteken. Először a családon belüli erőszak, a viták, a válás nehézségeit figyelhettük végig, majd szembeállították ezt a boldog, apa-fiú kapcsolattal, ami valamelyest lenyugtatott minket.
Ezután a házasság, a párkapcsolatok örömeibe tekinthettünk be, majd ezek hátulütőit, a válást, a féltékenységet, a félrelépést, az alkoholizmust, mint fő válási okokat láthattuk képek és videófilmek keretében.
Az engem szinte leginkább megérintő terem, a születés csodája, illetve az abortusz volt. Soha nem láttam még igazi abortuszt, de itt nem egy felvételt mutattak a műtét elvégzéséről, és soha senkinek nem kívánom ezt a látványt, azt az érzést. Engem, mint kívülállót lesokkolt. Látni az apró picike lábakat, picike kezeket, még szinte ki sem fejlődött életeket, ahogy elszakítják őket a létezéstől, ahogy kiszippantják őket a biztonságot adó anyaméhből.
Az öngyilkosság és az ahhoz vezető út, a depresszió is bemutatkozott előttünk. Igazából sokan bele sem gondoltak, hogy mennyi sokszor merül fel bennük is olyan gondolat egy-egy kudarc után, ami egy gyengébb jellemnél már öngyilkossághoz vezethet...
A következő téma az alkoholizmus, a dohányzás, illetve a droghasználat volt. Valódi felvételeket mutattak az alkoholizmus káros hatásairól, részegen történő balesetekről, illetve Karcsika, a drogos fiú felvételeit, aki videózta magát belőtt állapotban. Illetve felvételt a halála utánról, hogy hogy is nézett ki az aranylövés után.
Ezután egy kis lazításképpen a világ problémáiból szemezgethettünk. A pénztelenségről, a nincstelenségről, illetve az éhínségről a világ szegényebb országaiban.
Engem leginkább az utolsó terem érintett meg, ahol a megváltás csodáját nézhettük végig egy videó segítségével. Adott egy hídmester, tudjátok, aki a vonatoknak irányítja a hidat, hogy felnyíljon, vagy lezáródjon. Ennek a hídmesternek a fia nagyon szívesen játszott a vonatok környékén, a hídon, mígnem egyik nap beleesett a szerkezetbe, ami irányítja a hidat. Ez nem is lenne akkora baj, ha nem jött volna pont a vonat. Az apának döntenie kellett, hogy megmenti a fiát, és megöl több száz életet, vagy megment több száz életet, és megöli a számára legfontosabbat, a fiát.
A vonaton közben egy nő éppen heroint melegít, hogy belőhesse magát. Az apa dönt. Leengedi a hidat, és sírva öli meg a fiát. A nő kinéz az ablakon, és látja a férfit zokogni, a kanál kiesik a kezéből, leteszi a drogot. Évek múltán a nőnek gyereke születik, és véletlenül találkozik az utcán a férfival, rávillantja mosolyát, a kisfiúval együtt - és az apa megérti: létezik megváltás.
Igazán megérintő és tanulságos ez a kiállítás, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy megnézhettük. Nem egy ember szeméből könnyeket csalt ki, bár ezt szerintem nem csodálja senki. A mai világban szükség van ilyenekre, hogy ne csak a rohanással törődjünk, hanem egy kicsit figyeljünk oda a másikra, figyeljünk oda önmagunkra, figyeljünk oda a problémákra. Nem tudtam, hogy ez vár majd ránk a kiállítás másfél órája alatt, de megérte. Szerintem megérte.

Összefoglalók

Na. akkor most azt hiszem, hogy egy elég hosszúcska posttal jövök, mivel túlestem az "alapdarabok" évadnyitó két-három részén. Nagyon gyorsan haladtam, már csak a Glee és az Így jártam anyátokkal, illetve a Grace Klinika nyitói vannak hátra, meg talán ledarálom a Hellcatst is, de az már kétséges a héten. Annyira nem szeretem, mikor két hétig nem vagyok itthon, mert ilyenkor olyan sok sorozat gyülemlik fel, hogy egyszerűen két nap alatt nem lehet megnézni mindent, amit szeretnék...
90210 3. évad
Igazából nem tudom eldönteni, hogy gyengének, vagy jónak ítéljem meg az évadnyitót. A szokásos bonyodalmak már elkezdődtek, rögtön az első részben. Kavarás a párok között, és a háttérben, senki nem tudja már megint, hogy mit csinál. Új szereplők, és azt hiszem, főleg Oscar, illetve Annie és Liam közös "barátja", akinek meg nem mondom, mi a neve, okozzák majd a legtöbb bonyodalmat.
Én azt reméltem, hogy az Annie-Liam első kapcsolat egy kicsit hosszabbra nyúlik majd, mint pár óra, de Liam szokás szerint elszúrja. Bár kétlem, hogy ennyiben maradna, főleg az új srác miatt, aki Liam ismerőse is.
Naomi hozza a szokásos formáját, senki nem hisz neki, még akkor sem, amikor kellene. Az különösen tetszik, hogy mindenkinek sikerült túltennie magát Annie "balesetén", és mindenki újra úgy néz rá, mint régen. Nos. Az első évadot Adrianna, a másodikat Annie vitte a hátán, és eddig úgy érzem, hogy Naomi lesz a harmadik. Kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni, nagyobb hiszti nélkül.
Összességében véve azért tetszett. Inkább jónak ítélem, semmint gyengének.
The Vampire Diaries 2. évad
Az évadnyitót már múlt héten láttam, itt a második-harmadik részt néztem meg. Még mindig tetszik, bár egyre kiszámíthatóbb lesz a sorozat. Caroline magabiztossága, és gyorsan tanulása meglepett, azt hittem, sokkal nehezebb lesz vele a dolguk, bár azért néha még ő sem bír magával, ami nem is meglepő.
Elena karaktere valahogy egyre jobban nem tetszik. Damon is megmondta: egyre jobban hasonlít Katherine-re, nem tudja már ő sem kihagyni a kavarást az életéből, és ezzel nem csak magának, de másoknak is elég sokat árt, főleg Damonnak.
Stefan próbálja játszani a jófiút, a visszafogottat, de látszik rajta, hogy a birtoklási vágy uralja az ösztöneit. Birtokolni akarja Elenát, és megmutatni Damonnak, hogy soha nem kapja meg, de talán épp ez lesz a veszte.
Végre megtudtuk a Lockwood család, azaz Mason titkát, átváltozott vérfarkassá. Kiszámítható volt ez is, nem mondom.
Nem tudom... igazából tetszett, de jobbat vártam. Kíváncsi vagyok a folytatására.
Gossip Girl 4. évad
Unalmas volt. Vagyis inkább megszokott. Próbálták feldobni Chuck személyiségváltozásával, próbálták feldobni a "Serena-próbál-dönteni-két-srác-között-de-végül-senki-mellett-marad" szállal, de nem jött össze nekik.
Blair és Serena szokásos hajbakapása már kezd kissé unalmassá válni számomra. Minden évad azzal nyílik, hogy ők összevesznek, majd hirtelen kibékülnek, mert szükségük van egymásra.
Nate megismerkedik Juliettel, aki eleinte egy aranyos-kedves lánynak tűnik, de megtudjuk róla, hogy Serena és/vagy Nate megszállottja, tuti, hogy keresztbe fog még nekik tenni a közeljövőben.
Chuck kavargat Clemense Poesy-vel, tudjátok, Harry Potter-Fleur, akinek Henryként mutatkozik be, és megpróbál új életet kezdeni, de Blair megakadályozza, szerencsére. Nem akartam egy tutyimutyi Chuckot. Azért remélem, hogy nem itt marad abba a B-C szál, rossz látni, hogy szenvednek, hiába állítják, hogy túl vannak a másikon.
Georgina visszatér, de meg kell mondjam, ez a gyerek dolog valahogy... uhh, sablonos. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem ezt tudnám Georgina-szálként elképzelni. Egy gyerek? Mi lesz majd ebből? Mert hogy van valami azzal, hogy Dannak MUSZÁJ volt aláírnia az apaságot, az biztos. Ez tény... No, azért várok a folytatásra.

Hellcats - pilot - 1x01

Értékelés: 5/4
Már nyár eleje óta várom a sorozatot, amikor láttam pár promót belőle. Meg kell mondjam, meglepően tetszett.
A sztori egy pompomlányokat szinte utáló lányról, Martiról szól, aki mégis arra kényszerül, hogy csatlakozzon a csinibabák világába - és nem is kevéssé illeszkedik be.
Persze, vannak rosszakarói, amit nem is lehetne kiküszöbölni, ha ilyen sorozatról van szó, de épp ez fogja izgalmassá tenni.
Meglepett, hogy az Ashley Tisdale által alakított Savannah karaktere ekkora jellemváltozáson ment át mindössze negyven perc alatt, legalábbis az én szememben. Azt hittem róla, hogy majd valami nyávogós csaj lesz, aki keresztbe fog tenni Martinak, ehelyett pont ő az, akivel a legjobb viszonyban lesz a lányok közül, legalábbis eddig így tűnt, és remélem, ez nem is fog változni - ahhoz képest, hogy az epizód elején még majdnem pofont osztott Martinak.
Aztán a rosszakaró, Alice már rögtön elkezdte a kavarást, pedig még szinte semmi sem történt... Kíváncsian várom, hogy alakul tovább a folytatás, de nekem egész jó évadnyitónak tűnt.

The Vampire Diaries - második évad - 2x01

Értékelés: 5/4
Hát, végre valahára eljött az a nap is, amikor újra TVD-t nézhetek, új résszel. Kissé meglepő volt, és valahogy voltak részek, amiket egyáltalán nem így képzeltem el az első évad illetve a spoilerek után, de nem volt rossz.
Zavaró volt, ahogy Damon őrlődött Katherine és Elena miatt, de főleg Elena miatt. Megvolt a hivatalos D&E csók is, de egyáltalán nem így gondoltam. Eleinte azt hittem, hogy Elena csak magának próbálja bizonygatni, hogy ő Stefant szereti, és nem érez semmit Damon iránt, de mégis ezek az igazi érzései, ami természetesen összetöri Damont.
Stefan hatalmas változásokon ment keresztül, sokkal "szexisebb", mint eddig volt, és még a féltékenység is jól állt neki. Mindenki változott, azt kell mondjam. Nina Dobrev eszméletlen jó színésznő, és ez mostantól fog bebizonyosodni, amikor két szerepet játszik. Rögtön látni a különbséget Elena és Katherine karaktere között.
De egyszerűen hihetetlen, hogy a legjobb barátai, sőt, a Salvatore fivérek, akik százötven éve ismerik Katherinet, nem tudják megkülönböztetni egymástól Elenát és őt. Legalább apró részletekre figyeljenek fel, mint egyenes haj, göndör haj, illetve az öltözet.
Jeremy "halála" meglepett, de én hiszem, hogy Damon látta azt a gyűrűt, és azért tette, mert tudta, hogy úgyis felébred, és túléli.
Katherinet azért kicsit másképp képzeltem. Sokkal inkább úgy gondoltam, hogy azonnal az eseményekbe avatkozik, semmint a háttérben maradva kavargat a fő szálakba.
Azt hiszem, innentől kezdve Team Damon leszek. Eleinte csak a figuráját kedveltem, és azt hiszem, visszasírom azt a Damont, aki úgymond "letojta" az egész világot, és csak a gonoszságával foglalkozott. Sokkal jobb volt, mint ez az összetört, romhalmaz Damon.
Azért mindent  egybevetve nem indul rosszul az évad. A rész lezárásában, ahogy Caroline meghal, újabb kérdések merülnek fel... nem marad ez ennyiben, főleg, hogy újabb vámpír csatlakozik az egyre bővülő névsorhoz...

Step Up 3D (2010)

Értékelés: 5/5
Nagyon vártam már, hogy végre megnézhessem a filmet, már azóta, amióta megláttam az első trailert.
Megfogott a film, és a története is, a táncok pedig egyszerűen zseniálisak voltak. A koreográfiák jól össze lettek állítva, és a háttértörténet is elég fontos szerepet kapott.
Megvolt a szokásos bonyodalom, és vívódás. Szinte az első pillanattól sejtettem, hogy Natalie (Sharni Vinson) háza táján nincs valami rendben, de amikor elcsattant az első csók közte és Luke (Rick Malambri) között, éreztem, hogy egymásra fognak találni, akármi is akad az útjukba. Ez az akármi pedig Julien volt, Natalie bátyja, és Luke szinte már ősi ellensége.
A tánc olyan értelmet nyer ebben a filmben, amilyet szinte még soha. Megment embereket attól, hogy összeomoljanak, Luke pedig ehhez fedélt ad a fejük fölé - de a pénz, a hatalom ismét nagyobb úr a küzdelemnél, a tánc értelménél.
A kedvenc jelenetem mindenképpen Natalie születésnapja volt, amikor minden titokra fény derül, és amikor a Luke-ban összeállt kép lerombolódik.

Szerepet kap Moose, akit már jól ismerhetünk a második részből, és ezúttal övé az egyik főszerep. Egyetemre kerül, abbahagyja a táncot, ami fáj neki, de muszáj - azonban a sors nem úgy akarja. Összeakad Luke-kal és a Kalózokkal, és fejébe veszi ő is, hogy megnyerik a World Jamet, megnyerik a fődíjat, és bebizonyítja, hogy igenis jó táncos. Közben a szerelem is rátalál, hosszú évek óta legjobb barátja, Camille személyében.
Luke filmet készít a táncról, arról, amit véghez vitt ezzel a csapattal, amit Natalie elküld egy filmes iskolának, Kaliforniába.
Visszatér jónéhány táncos a második részből, ezzel felpörgetve a szálakat.
Természetes, hogy a Kalózok végül nyernek, de sok mindenen kell keresztül menniük ezért, és végül Natalie is visszatalál hozzájuk, hál istennek.
A végén persze próbálják eltitkolni, hogy Luke végül elmegy Kaliforniába a filmes suliba Nattel, de úgyis tudjuk, hogy hepiend lesz a vége :)
Teljesen beleszerelmesedtem Lukeba. Az arca valahogy a Szökés sztárja, Dominic Purcell fiatalkori énje, és az első részben szereplő Channing Tatuum keveréke, ami egy markáns, érzelem-gazdag, férfias arcot nyújt neki. Moose is aranyos, a maga kis esetlen, de mégis vagány módján, a mozgása pedig felettébb zseniális.

Valahogy a film hivatalos leírása (filmkatalógus) egyáltalán nem azt mutatja be, ami valójában történik. Vagy én néztem másik filmet? Eszerint ugyanis Párizs, párizsi forró táncok vannak a filmben, holott a valódi helyszín New York, New York utcái, és a híres World Jam... no, nem baj, attól még IMÁDTAM!

The Last Song (2010)

Értékelés: 10/10.
Miley felnőtt. Az első gondolat már rögtön ez, ahogy elindul a film, és az első képkockákban meglátjuk Mileyt, azaz Ronniet. Hónapok óta várok arra, hogy végre megnézzem a filmet, hiszen kíváncsi voltam, hogy alakít Miley a sorozatok világán, Hannah Montana világán kívül. Hiszen, valljuk be, mindenki ráaggatta a képet, miszerint ő csak Hannahként tud maradandót alkotni - hát, tévedtünk.
A film első órájában azt lehetett érezni, hogy ez egy tündérmese. Minden és mindenki boldog, beköszöntött a szerelem, a család is újra egymásra talált, megtörténik a békülés Ronnie és az apja között, hála Willnek, a srácnak, aki megdobogtatja Ronnie szívét.
A fordulat ott következik be, amikor Steve, az édesapa összeesik, kórházba kerül, és kiderül, hogy mi a titka. Az, hogy senki nem tudja, milyen kevés ideje van már hátra, arra kényszeríti Ronnie-t, hogy felnőtté váljon, mindössze néhány nap, sőt, néhány óra leforgása alatt. Mindent be akar pótolni, és mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy boldogak legyenek az utolsó napjai. Elengedi Willt, hagyja, hogy tönkremenjen a kapcsolatuk, de tudja, hogy meg kell hoznia ezt a döntést.
És az, hogy újra zongora mellé ül, hogy örömet szerezzen az édesapjának, és befejezi a dalt, amit ő már nem tudott, megadja a film igazi értelmét.
Nem olvastam el a leírást, hiszen nem akartam lelőni a poént, de azt kell mondjam, nem erre számítottam. Vígjáték, zene, ezt akartam, ehelyett kaptam egy csodát.
Nem szégyen bevallani, hogy zokogtam a végén, hiszen ez a film tényleg ezt érdemelte. Alig várom, hogy könyv formájában is olvashassam, hiszen Nicholas Sparks nem véletlenül híres.

Vampire Suck (2010)

Értékelés: 5/5
Tegnap megnéztem végre a Vampire Suckot, bevallom, már hónapok óta várom, hogy megjelenjen. Féltem attól, hogy ez egy paródia, és nem fog tetszeni a trailer ellenére, de IMÁDTAM! Egyszerűen majdnem lefordultam a székről, annyira nevettem egyes jeleneteknél. Tetszett, ahogy meghagyták az alapsztorit, de mégis kiforgatták, végül is, ez a paródia lényege, és azt kell mondjam, ez volt az eddigi legjobb, amit valaha is láttam, pedig elég gyakran nézek ilyesmit.
Én azt mondom, ha Twilight-rajongó vagy, akkor is megéri megnézni, de akkor is, ha nem - láthatod az egészet parodizálva, ahogy te azt már elképzelted.
Már csak Matt Lanter miatt is megérdemli a maximális pontot. Férfi főszereplőnket a 90210 Liamjeként ismerhettük meg, és most ismét megcsillogtatta a tehetségét - Edwardként.
Néhol a színészi játék hagyott maga után némi kívánnivalót, de hát, ezt most elnézzük, hiszen a maximális humorfaktort akarták kihozni a filmből. Tetszett.

Spanyolország - 3. rész

Ott tartottam, hogy szerda reggel van. 10kor indultunk Geronába, ahol tettünk egy sétát a városban, megnéztük az arab fürdőt, egy parkot, a kilátót és a katedrálist, majd kaptunk úgy egy óra szabadidőt, amikor végre kereshettünk egy tabackot. Ideje volt :D Ezután Figuerasba indultunk, ahol jó sok időt kaptunk a Dalí múzeumra. Nem vagyok valami nagy múzeumkedvelő, így csak gyorsan végigrohantunk, de még így is találtunk érdekes dolgokat, de a szabadidőt inkább kint élveztük, a bazároknál. Ha itt jártok, a múzeum mellett ne igyatok jégkását, mert túlságosan édes! :)

Igazából ez a nap nem volt valami gazdag programokban, én egy picit unatkoztam is, de attól még jó volt, főleg a medence utána :)
Másnap piacolni indultunk Tossába, gyalog. Tudni kell, hogy Tossa a kemping mellett fekvő városka, három kilométeres séta vezet oda, emelkedőkön és lejtőkön egyaránt, de megérte átmenni. Mindenki bevásárolt a piacon, hiszen azt mondták, tudunk majd alkudni. Ezzel csak az volt a bökkenő, hogy az árusok alig akartak, pedig az idegenvezetők bizonygatták, hogy biztosan lehet. Jó, azért megvettünk mindent, amit akartunk, mert ki tudja, tudunk-e még vásárolni. Áthajóztunk Lloretbe, ami az éjszakai élet fő helyszíne a környéken, de arab boltokban is gazdag. Az arabok pedig tudnak alkudni. I Love Barcelona pulóvert 25 euró helyett 12-ért vettem, és így tovább, és így tovább. Szólhattak volna, és akkor nem veszünk meg mindent Tossában. Én a mezemet sajnálom: 16 euróért vettem, M-es, tehát kicsit nagy, holott Lloretben 5 euróért vehettem volna ugyanolyan, S-esben. Nem baj, már ez van.

Eleredt az eső, de még volt egy csomó időnk, így négyen, három fiú és én beültünk a Burger Kingbe. Eszegetünk, eszegetünk, amikor egyszer csak füstöl a légkondi, mindenki azt hiszi, bekrepált, amikor nagy nyugisan öt perc után bejelentik a dolgozók, hogy kigyulladt a konyha, és mindenki nevetve ment ki a kajáldából. De az eső még esett. Vicces volt, az biztos :) Égő Burger King konyha...
Hazahajóztunk a kempingbe, és bár borult volt az idő, a medencétől semmi és senki nem tántoríthatott el minket... :)
És eljött a várva várt pillanat: pénteken Barcelonába indultunk. Ezt a napot vártam szerintem a legjobban, hiszen olyan sok szépet hallottam már a városról, és sokan mondták, hogy első pillantásra bele lehet szeretni. Nekem sikerült. Gyönyörű. Borultan indult a nap, de azért elég jó idő lett időközben. Először a Sagrada Familia épületét néztük meg, ami bár még nincs kész, máris csodálatos. Én tuti visszamegyek oda, ha kész lesz. Aztán útközben megnéztünk két Gaudí épületet, ami eléggé bizarr, vagy fura volt, nem is tudom, hogy nevezzem. Ezután a Guell Parkba indultunk, ami szintén neves helyszín Barcelonában, csodás növényekkel,. épületekkel, bár elég kevés időt kaptunk, hogy körbejárjuk. A Guell Park után elmentünk a Spanyol faluba, ami olyasmi, mint nálunk a Szentendrei Skanzen, Spanyolország minden tájáról kerültek ide épületek, nevezetességek, és egy kisebb Picasso múzeum is van benne. Ezután a kilátóhoz mentünk, ahol teljes képet kaphattunk Barcelona városáról, majd a La Ramblason sétáltunk, ami Barcelona főutcája: és innentől kezdve három óra szabadidő.

Körbejártuk az utcát, felkerestünk a nekünk fontos helyeket: Hard Rock Café, Starbucks, McDonald's, és még be is vásároltunk, szintén az araboknál. Aranyos emberkék, mi tagadás.
Este fél 10-től a Fuentes de Montjuich műsora várt ránk, két részletben. Ez egy világító-zenélő szökőkút, ami a zene ritmusára mozgatja a vízsugarakat, és változtatja a színeket. Először egy modern zenei összeállításban, majd egy komolyban nézhettük végig, míg legvégül felcsendült "Barcelona himnusza", a Barcelona. Gyönyörű szép volt, és ez még tényleg megkoronázta a napunkat.

Ezután szabadnapunk volt, amit medencézéssel töltöttünk. Vasárnap Hungaroring, Magyar-Nagydíj, így 10-től fél kettőig medence, 2-től 4-ig ebédlő és Forma-1, majd megint medence. Este Spanyol vacsi várt ránk, amitől már első hallásra is félni kezdtem. Tengeri kütyük. Barcelonában jártunk a piacon, ahol láttam, hogy néz ki a garnéla, de el nem tudtam képzelni a tányéromon. Hát, sajnos láttam.

Ezzel az volt a gáz, hogy még a zöldségeknek is halízük volt, átvettek mindent. A második fogásban majdnem ettem tintahalat, azt hittem, hagymakarika, de még időben szóltak, így maradtam a csirkénél és a krumplinál. Végre kaptunk Sangríát, hivatalosan is, és jó hangulatban indulunk fel a házakhoz. Elvileg kilenckor egy vetélkedő volt, de mi heten (4 fiú, 3 lány) inkább lemaradtunk, és átgyalogoltunk Tossába, egyedül. Odafelé nem is volt olyan félelmetes, bár horrorsztorikkal traktáltak a fiúk, és kitalálták, ha látunk egy mobilvécét, meghalunk, mert ez tényleg egy horrorfilm. Mondanom sem kell, láttunk egyet.
Lementünk odaát a partra, amit Cala Llevadóban is megtehettünk volna, de így izgisebb volt, és iszogattunk egy kis Sangríát, szinte fél üveggel fejenként. Kicsit fellazulva indultunk vissza, fél 12-re kellett visszaérnünk, de a kivilágítatlan földúton még a fiúk is féltek. Örök élmény marad ez az este!

Nagyon szuper utazás volt. Bár kicsit rossz volt, hogy másnap csak ötkor indultunk haza, de tízkor már ki kellett költözni, így megint volt hét óránk, amivel nem tudtunk mit kezdeni, de elütöttük szépen. Kedd este, 11 körül érkeztünk vissza Sárospatakra... :)
Hát, ez volt az én 10 napom Spanyolországban!

Spanyolországi út - a folytatás

No, és akkor most onnan folytatnám, ahol tegnap abbahagytam. Eleinte sem tűnt jó dolognak, hogy azt mondták, 7 és 8 között érkezünk meg a kempingbe, és csak 11kor foglalhatjuk el a szobákat, de az ért mindenkit a legnagyobb meglepetésként, mikor 5 óra 40 perckor megállt a busz, és közölték, hogy megérkeztünk.
9-ig ki sem pakoltunk a buszból, így járkálással és alvással tölthettünk el 3 órát - még mindig kényelmetlenül. Akiből már kiszállt minden álom, arra vetemedett, hogy lesétált a partra, köztük mi is. Lefelé menet nem tűnt olyan vészesnek, de amikor már felfelé kellett jönni, akkor jöttünk rá, hogy fárasztó lesz nap mint nap megtenni az utat, ha a partra akarunk menni, talán ezért is maradtunk leggyakrabban fent, a medencénél.

Két unalmasnak ígérkező nap várt ránk, ugyanis sem szombaton, sem vasárnap nem volt közös program, így nagyrészt a parton napoztunk, úszkáltunk a tengerben, vagy csak aludtunk, illetve látogattuk a medencét.
Az első programokkal töltött nap hétfőn várt ránk, amikor is Montserratba látogattunk, a híres Fekete Madonnához. Gyönyörű volt a kilátás odafentről, csak kicsit félelmetes, hiszen tériszonyom van. De imádtam. A Fekete Madonna egy olyan szobor, ami teljesíti az ember kívánságát, ha megfogjuk a kezét - kívántam, és nagyon remélem, hogy valóra fog válni, valamikor.
Mint szinte minden nap, itt is bejött a baki: mit kezdj magaddal és majd' 3 óra szabadidővel 700 akárhány méter magasban? Hát, mi fogaskerekűztünk, és egy félórás sétát tettünk, ami olyan volt, mint a Kálvária Sátoraljaújhelyen.

Ezután Barcelonába indultunk, hogy meglátogassuk a Barca stadiont, ami számomra a nap fénypontja volt. Itt viszont még kevésnek is tartottuk a két és fél óra szabadidőt. Személy szerint a múzeumon csak végigrohantam, mert akkora a stadion, annyi a látnivaló, hogy féltem, nem lesz időm lemenni a pálya szélére, körbejárni az egészet, és igazam is lett, hiszen éppen időben végeztünk, de mindent láttunk, jártunk mindenhol.  Ellenfél öltözőjében, pálya szélén, sajtóközpontban, és még a kupákat is láttuk.
Egy örök élmény marad számomra, hogy eljuthattam ide, Barcás lévén főleg.

Másnap szintén egy Barcelonai program várt ránk, ezúttal a Marineland delfináriumba és aquaparkba látogattunk. Eleinte unalmasnak tartottam, de amikor a fiúk felrángattak a bumeráng csúszdára, és megkaptam a napi adrenalinlöketem első adagját, rögtön élvezni kezdtem. Terveim szerint egész nap a napon feküdtem volna, hogy barnuljak, de ehelyett jó, ha két percre lejöttem a csúszdákról, vagy kijöttem a vízből. Nagyon jó volt, imádtam itt lenni. Kár, hogy olyan gyorsan elment a nap, még szívesen úszkáltam volna a vízben...

Folytatás következik!

Kedves John! (2010)

Értékelés: 5/5 - Nagyon tetszett.
Megnéztem végre, pedig már ezt is nagyon régen halogatom. De most megvan. Csodálatos film volt, szeretem a romantikus drámákat, és ez tényleg elnyerte a tetszésemet. Valamilyen szinten a Vágy és Vezeklésre emlékeztet, vagyis a katonáskodásból és a rosszfiúból ez jut eszembe.
Az elején,a  levélről sosem gondoltam volna elsőre, hogy az édesapjának írta, rögtön arra gondoltam, hogy Savannah számára írta. Meglepő, de szép fordulat volt.
Aztán az, ahogy a dolgok megváltoztak a végére, váratlanul ért, de kivételesen még ez is tetszett. Minden más lett, minden és mindenki megváltozott, de az érzés sosem tűnt el, bármennyire is eltakarta a harag, bármennyire is átvette a helyét a csalódás.
És aztán megjelent a megértés. Az egyetlen szó, az egyetlen érzés, ami mindent, vagy legalábbis részben mindent megoldott, és újra megváltoztatott, a régi kerékvágásba. Újra felvillan az érzés, de most már lehetetlen beteljesíteni, most már hiba lenne.
Aztán jön egy újabb levél. És újabb évek telnek el, de az idő mindent helyrehoz, amit már megtanulhattunk.

Szex és New York 2 (2010)

Értékelés: 5/2,5-3 - Nem tudom eldönteni, pontosan milyen osztályzatot adjak neki... de ez lett.
Szóval. Hát azt terveztem, hogy második nekifutásra majd jól megnézem, de a másodikból lett harmadik, negyedik, és nem is tudom, talán hatodjára, vagy hetedjére tudtam végignézni. Nem tetszett. Vagyis... nem volt rossz, végül is, de a történet hiányzott.
Túlságosan vontatott volt ez az egész, hirtelen utazzunk Abu-Dhabiba, aztán meg történjen meg minden véletlen, aminek esélye 1 a millióhoz. Gondolok itt Aidenre.
Én azt hiszem, sokkal jobban odafigyeltek arra, hogy zenéket, meg ruhákat válogassanak, mint a történetre, mert a ruhák és a zenék, na azok eszméletlenül jók voltak, de a sztori az hiányzott... valahogy olyan kiszámítható volt az egész, legalábbis nekem. Nem ehhez szoktam hat évad és az első film alatt, úgyhogy számomra egy egyszer nézhető csalódás volt... nem is érdemel több szót.

Szex és New York - A film (2008)

Értékelés: 5/4
Hosszú ideje halogatom már, hogy megnézzem a két filmet a hat évad után, de még csak most jutottam el addig, hogy megnézzem az elsőt, és hamarosan a másodikat is.
Nos, örültem a filmnek, tetszett is, hiszen volt története, és nem is igazán volt sablonos. Az egésszel csak annyi bajom volt, hogy kicsit hosszú. A szinkronok sem igazán jöttek be, a sorozatban megismert mély Carrie hang sokkal jobban bejött, mint ez a magasított verzió, bár lehet, hogy csak a felvétel volt ilyen, nem néztem különösebben utána.
Szóval megvolt a sztori, a szokásos esküvő-elhagyjuk egymást-majd újra összejövünk, de ez sem a megszokott módon. Én vártam, hogy majd hamar kibékülnek, de fél év is eltelt, és ez tetszett. Az is, hogy a fél év alatt nem laposodtak el a szálak, hiszen mindenkivel történt valami. Samantha szakított Smithszel, Miranda Steve-vel, de ki is békültek, illetve Charlotte megszülte kislányát, Roset, aki gyönyörű baba volt. A leánykérés pedig... szó se róla, nagyon jó ötlet volt a cipő :)
Szóval nem volt rossz, alapjában bejött a film. A zenék tetszettek, a ruhák szokás szerint lenyűgözőek voltak, de mit is várhatnánk tőlük.

The Twilight Saga: Eclipse (2010)

Értékelés: 5/4,5 - Volt pár részlet, amit hiányoltam, vagy másképp oldottam volna meg, de...

Nos, így majd egy héttel a premier után én is eljutottam végre odáig, hogy megnézzem. Megvan angolul, de kinek van kedve még azon is gondolkozni, mit jelent egy-két mondat, így megvártam, hogy végre eljussak a moziba. Hát, tegnap megvolt.
Hosszú volt a sor, általában egy héttel a premier után Nyíregyházán már nincs olyan nagy tömeg, de most mégis volt, bizonyítva, hogy mennyire jó filmet sikerült összehozniuk a készítőknek.
Általában az a megszokás, hogy ha egy sorozat több filmből áll, akkor ahogy haladunk előre, úgy válik egyre vontatottabbá, egyre unalmasabbá, egyre rosszabbá a film, de ez a Twilight Sagára nem igaz. A harmadik eddig a legjobbra sikeredett, szerény véleményem szerint, és ez most nem elfogultság, vagy valami, tényleg jól sikerült. A harcos jeleneteket nagyon jól megoldották, izgalmasak voltak, és tényleg voltak pillanatok, mikor majdnem felkiáltottam egy-egy mozzanatnál. A farkasok mozgása, és a vámpírok harca is nagyon jó technika volt, látszik, hogy sokat fejlődtek.
Bryce szerintem igenis jó Victoria volt, bármennyire is visszasírták páran Rachelt. Bár kicsit fura volt nem őt, és nem AZT a vörös üstököt látni, de azért tetszett, ahogy kifejezte az érzelmeit, a zavarát, mikor Edward mindent kitálalt Rileynak. Nem tudom, csak én emlékeztem rosszul, hogy Riley nem Forksi? Mert például ezt furának tartottam, de végül is, nem volt különösebb jelentősége.
Nos, volt egy-két apróság, amit hiányoltam, ez inkább a humoros részből maradt ki: mikor például Jake először csókolja meg Bellát, akkor... elég hamar lezavarják az ügyet, és én márpedig hiányoltam azt a baseballütős jelenetet, ami a könyvben ott van. A második, ami hiányzott, Alice könyörgése, hogy ne Vegasi esküvő legyen. A végén csak úgy felmerül, hogy majd Alice szépen megszervez mindent, holott a könyvben könyörögnie kell, és az egy igenis aranyos, vicces jelenet.
Annak kifejezetten örültem, hogy az eddig inkább mellékszereplőként domináló Jasper és Rose történetét nem hagyták ki, és tényleg betekintést nyerhettünk a múltjukba, bár örültem volna még egy kis részletezésnek, mondjuk, hogy Alice rátalál Jasperre. Jasper (L) Imádtam, bár néhol a haja kikészített...
Emmett hozta a formáját, az ő jelentősége is megnőtt végre, és tetszik, hogy nem hagyták ki a csipkelődést Bellával.Aztán ott volt a kis sátras-esti jelenet, és Jake és Bella csókja. Nem vagyok Jake párti, sőt, én nagyon is Team Edward vagyok, de meg kell vallani, igenjó csókot hoztak össze.
A zenék is passzoltak, a Muse még mindig megragad, és örültem, hogy pont az érettségi partin szólal meg.
De alapjában véve meg voltam elégedve vele, kíváncsi vagyok már nagyon, mit hoznak ki a negyedik kötetből.

Pillangó-hatás 3 (2009)

 Értékelés: 10/6
Hát megnéztem. Úristen, de nehezen vettem rá magam! Az első részt közösen néztük az osztállyal, kibírtam, mert közösen nem gáz, ha ilyen horror/thrillert nézek. Ezt pedig... elkezdtem egyedül, és 20 perc után úgy be voltam rezelve, hogy nem tudtam elképzelni, hogy fogom végignézni. Utálom a horrort, főleg egyedül nézni, de ezt muszáj volt.
Végül is... kibírtam valahogy.
A második részét nem néztem meg, azt mondják, egyszerűen rémes, és nem méltó folytatás, és ez sokkal jobb lenne. Nem volt rossz, azt hiszem. Már amennyit félelem nélkül néztem meg belőle.
Mindenkire gondoltam gyilkosként, de pont arra nem, aki valójában. Bár egy pillanatig felmerült bennem, de rögtön el is vetettem, hiszen miért tenné?
A végét azonban pontosan így képzeltem el, mikor rájöttem, hogy ki a tettes. Ennek így kellett lennie.
Ámbár még mindig úgy vagyok, hogy bőven elég lett volna az első rész, abban eléggé kimerítették ezt az időben utazás dolgot, úgy is, hogy közben mindent elront, majd megpróbál helyrehozni. Számomra egyszer nézhető volt, már csak a jellege miatt is, de talán majd osztállyal egyszer... ha valami rémisztőre vágyunk.. :)

Ilyen a formám (2010)

Teljesen, totálisan, globálisan, akárlisan belezúgtam. Már nagyon régóta vártam, hogy megnézzem, és ma végre sort kerítettem rá, és jó hosszú ideig ez lesz most a kedvencem.
Jennifer Lopez visszatért a mozivászonra, méghozzá nem is akárhogy, nem is akármiben. Nagyon tetszett, ahogy az összezavarodott, szerelmes, terhes lányt játszotta. Aztán itt van Alex O'Loughlin. Teljesentotálisan belezúgtam. :) Olyan aranyos arca van, jóképű, és még jó színész is.
A poénok jókor, jó helyen voltak elsütve, és nem is volt belőlük kevés, szinte még mindig röhögök, pedig már jó ideje befejeztem. A vége, a lezárás nagyon tetszett.
Igazából az egészben csak annyi nem tetszett, illetve annyit tartottam furának, hogy Stan (Alex) ilyen könnyen vette Zoe (Jennifer) terhességét. Azt hittem, hogy ez lesz a bonyodalom, a terhesség, nem pedig a hitetlenség. De épp ezt csodáltam a filmben. Még vagy százszor meg fogom nézni, az biztos!
Értékelés: Nekem ez abszolúte 10/10. Nincs kérdés, nincs magyarázat.

Szökőhév (2010)

 Értékelés: 10/8 - Apróbb kis szépséghibáktól eltekintve imádnivaló. :)
Egy jó kis romantikus vígjáték Matthew Goode és Amy Adams, no meg persze Írország főszereplésével.
Amióta Nora Robertstől az első olyan regényt olvastam, amiben Írország a fő helyszín, azóta rajongok érte. Minden zöld, minden régi, minden tele legendával. Mindennek van valami története, ami érdekessé és élvezhetővé tesz egy Írországi utazást. Bárcsak eljuthatnék végre oda!
De vissza a filmhez. Nekem nagyon tetszett. Az évődés Anna (Amy Adams) és Declan (Matthew Goode) között, és a kalandos utazás Dingle-től Dublinig.
Anna vágya, hogy összeházasodjon a barátjával végre itt van, de amikor már úgy hiszi, hogy minden jó, rájön, hogy neki nem erre van szüksége. Harc az idővel, hogy még időben odaérjen a szökőnapra. Harc a szívével, ami egy másik férfi felé húz...
Aztán volt itt egy nagyon kedves, nagyon igaz kérés. Remélem, pontosan idézem, mert ezt a változatot nem találtam meg sehol:

Ne lopj, ne hazudj és ne csalj. De ha mégis lopsz, lopd el a bánatom, ha hazudsz, hazudj át velem minden éjszakát, és ha csalsz, csapd be a halált.

Ezt tuti nem sorolom az egyszer nézhető kategóriába, már csak Írország miatt sem. Imádtam.

Minden kút Rómába vezet (2010)

Értékelés: 10/7 - Néhány poén nem volt épp a legjobb, és a játék a valósággal kikészített, de ezeket leszámítva...♥♥
Nem tudom, lehet-e szerelembe esni egy filmmel, de ha igen, ha nem, nekem sikerült.
Csak most sikerült megnéznem a filmet, bár már nagyon rég a mozikban van, még csak most tették letölthetővé, pedig már majdnem fél éve. Azt hittem, az őrületbe akarnak kergetni, vagy nem tudom, de itt van, és megnéztem.
És imádtam. Poénos volt, lehetett nevetni, jó, bevallom, néhol erőltetettnek tartottam, de nem érdekelt. Bár én valahogy arra számítottam, hogy többet leszünk Rómában, már csak a cím miatt is.
Megjelenik Nick, a jóképű újságíró(?), és Beth szinte rögtön szerelembe esik, hinni kezd benne, és ez felforgat mindent az életében. Ahogy a kút is, az érmék, a zseton. Nick próbál küzdeni Bethért, aki nem tudja elhinni, hogy ez valós. Aztán persze, mikor már jól elhitetik a nézővel, hogy minden rendben van, jöhet a nász, jöhet a boldogság, akkor megint mindent elkezdenek elölről, megint bemutatják ezt a játékot: valós, nem valós. De, valós. Ez azért fel tudott húzni már. Ezt a trükköt elég lett volna egyszer bevetni, úgy is hatásos lett volna, és másokat kitalálni. Azért tetszett. Kristen jól alakított, Josh pedig... Ő Josh. Imádom. Isteni pasi. Imádom. Isteni pasi... jó, hányszor fogom még ezt elmondani? :)

Shrek 4 - Forever After (2010)

Értékelés: 10/7 - Nekem bőven elég lett volna a 3. rész is,d e azért... elviselhető volt.
Már május vége óta, körülbelül egy hónapja a mozikban a Shrek 4, de még csak most jutottam el oda, hogy meg is nézzem. Úgy indultam neki az egésznek, hogy úgysem fog tetszeni, én  bőven megelégedtem volna azzal, ha megmarad a három rész, és az a kis karácsonyi félóra.
Lehet, hogy pont ez az előítélet nem tette olyan élvezhetővé számomra, de azért nem volt rossz. Egyszerűen az elején teljesen össze voltam zavarodva, aztán mikor Shrek aláírta a szerződést, akkor gondoltam bele, hogy Shrek nem is ilyen, ő nem tenne ilyet, bármennyire is az őrületbe kergeti az élet.
Aztán innentől kezdve kezdett megtetszeni. Kandúr, a kövér macska, Szamár, aki mindig énekel, és szinte már zenés vígjátékká tette a filmet, Fiona, a harcos hercegnő...
Az pedig nálam már alapból plusz egy pont volt, amikor Szamár és Sárkány találkozásánál felcsendült Lionel Richie - Hello-ja, amit még a Gleeben kedveltem meg.

Egyszóval, a kezdeti előítéletektől eltekintve számomra élvezhető volt. De remélem, hogy itt már TÉNYLEG abbahagyják.