BÚÉK

Tweet
Elég tartalmas éven vagyok túl. Ma van 2010 legeslegutolsó napja, és azt hiszem, hogy legszívesebben elfelejteném ezt az évet. Nem azt mondom, hogy az egész egy nagy rakás szar volt, de nagy része igen. Vannak pillanatok, amiket örökre az emlékezetembe véstem, de ugyanakkor vannak, amiket kitöröltem, vagy szeretnék kitörölni.
Az éjszaka folyamán számot vetettem az év legjeiről számomra, és végül is arra jutottam, túléltem. Kész. Vége. Ennyi volt. 2011 csak jobb lehet, ennél biztosan.
Igazából nem tudom, mi változhat azzal, hogy egy új évszámot írunk. Hiszek benne, de mégsem tudom. Mi fog azzal változni, hogy holnap egy új nap indul? Semmi. Egy perc alatt nem történik majd olyan, ami jobbá tenné. Ez hosszadalmas folyamat lesz.
De máris megvan az első fogadalom. 1, változtatni fogok olyan dolgokon, amiket már rég hibának diagnosztizáltak nálam, de eddig nem tettem ellene semmit. magamnak fogom alakítani az életemet, és jobb lesz, mint az eddigi.
Hosszú, de ez az első, és szinte legfontosabb, amit meg kell tennem. Ha nem is 2011-ben fejezem be a hibák "korrektúrázását", de legalább elkezdem a folyamatot. Az is valami, nem?
A második már jó ideje fogalmazódik bennem. 2, Megfogadom, hogy ezentúl előbb gondolkozom, és utána cselekszem, elkerülve ezzel méretes hibákat, amiket már elkövettem eddigi életemben.
Ez is elég fontos. Nem akarok olyan életet, ami tele van tűzdelve hibákkal, noha tökéleteset sem, tökéletes nem létezik az én meglátásom szerint.
3, Nem az első gondolat alapján fogok ítélni. Eddig mindig fontos volt az, hogy mit gondoltam először valamiről vagy valakiről, de nagyon gyakran változott a véleményem, sőt, szinte mindig - és nem indul jól egy kapcsolat, ha először a rosszat veszem észre, és elkerülöm.
4, Többet foglalkozok magammal, kevesebbet másokkal. Ez most talán kicsit önzőnek tűnik, de tényleg, túl sokat foglalkoztam eddig mások problémáival, és néha magamra már egy másodpercnyi idő sem jutott. Ez pedig nem túl egészséges...

Körvonalakban ennyi fogalmazódott meg bennem eddig. Talán lesz több. Talán nem. De ezeket mindenképpen betartom!
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Erre vágyom.

Tweet

“Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van,
csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s
hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal,
gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz mint egy maci. Ott
akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér
testeddel mögém állsz, és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a
reggeli zűrzavarban. Ott akarok, lenni melletted miközben elmész és nézni akarom,
ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz,
megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és
nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a
kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor,
amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad
tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt
akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni,
mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani,
hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s ÚJRA. Melletted akarok lenni minden este
és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, “miért”- eket feltenni,
mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki
semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni
akarom nap, mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a
parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne,
ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig
csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki
sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám
elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok
lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz. Veled
akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz
arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek. – Fiatalon.


Hát igen. Melyik lány nem erre vágyik majd egyszer életében? Én is... de vajon teljesül? Lesz-e valaha egy ilyen reggelem, hetem, hónapom, évem? Erre vágyom. Ez most minden kívánságom...

sweet 17.

Tweet

Hát, ez is megtörtént végre az életemben. 17 éves lettem. Szenteste születtem, bizonyos szempontból szerencsés, azonban elég sok hátránya is van, kezdve azzal, hogy soha nem tarthatok egy igazi szülinapi bulit aznap, amikor ünneplem. Ilyenkor kívánom, hogy bár' egy nappal korábban születtem volna. De ez van, ezt kell szeretnem.
Tegnaptól kezdve már számolom a napokat, amik a 18. születésnapomig vannak hátra. Már csak 364. Valahogy azt hiszem, hogy ha számolom, akkor mindig fogom érezni, hogy úristen, már egyre közelebb van.
És ha eljön, akkor bár' kívánhatnám, hogy örökké 18 éves legyek. Szép lenne, bár nem biztos, hogy akarom. Hiszen mi lenne jó abban, hogy örökké élnénk? Vagy végignézni, ahogy mindenki meghal körülötted, vagy megunni az életet, amikor már semmi újat nem tartogat. Jó ez így. Csak az öregséget hagynám ki az egészből. Én nem akarok öreg néni lenni, el sem tudom magamat képzelni úgy. Ha lenne egy kívánságom, ami biztos teljesülne, száz százalék, hogy nem az örök élet lenne - vannak annál fontosabb dolgok is...
Hát, 17 éves lettem én...

... :)

Tweet

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Már csak három nap...

Tweet

Teljesen magával ragadott a tél, a karácsony hangulata. Mindjárt itt az ünnep, mindjárt "találkozhatunk" a szeretettel.
Jól esik csupán ülni a meleg szobában, forralt bort iszogatni, és arra gondolni, ezúttal mit tartogat az ünnep.
Bevallom, számomra ez az év legjobban várt időszaka, és nem csupán önzésből, hiszen ekkor van a születésnapom. Nem. Az év, a világ, az élet legszebb ünnepe. Teli csodákkal, amelyek máskor megbújnak.
Alig várom, hogy végre díszítsük a karácsonyfát, sőt, ilyet is ritkán mondok, alig várom, hogy Szenteste beüljek a templomba, és újra és újra, már nem tudom, hanyadszorra hallgassam végig a Szent Születés történetét. De ezúttal nem bánom. Talán felnőttem. Nem. Felnőttebb lettem, inkább így fogalmaznék. Hiszen még nagyon is él bennem a gyerek, akit bámulatba ejtenek a fények.
Nem mondom, hogy olyan igazi ilyenkor minden, mert sokszor csak ámítás, de szeretném hinni, hogy ez az egész karácsonyi felhajtás igazi, valódi. És szeretnék hinni abban, hogy a varázs soha nem fog elmúlni...

Tündérmese

Tweet
Szintén régebbi írás.

Tündérmese?

Egyszer volt, hol nem volt… így kezdődik minden szép tündérmese. A hercegnőt megmenti a szőke herceg, fehér lován, hosszú kardjával levágja a sárkány fejét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
De mi lenne, ha soha nem jönne a herceg? Hagytuk volna aludni Hófehérkét és Csipkerózsikát? Hamupipőke szolgaként, megalázva öregedne meg gonosz mostohája mellett? Ki tudja. Hisz mindig jött a herceg…
Legbelül minden erős nő egy törékeny, aprócska hercegnő, aki megmentésre vár. De sajnos nem minden erős nőn látszik, hogy milyenek is ők valójában, mit takar a kemény külső. Így az ő megmentő hercegük várat magára… Vagy elidőzik egy kicsit, hogy féloldalas mosolyában gyönyörködhessünk, és megbánt, és továbblovagol, olykor-olykor visszanézve, hogy még egyszer beletaposson a már így sem dobogó szívünkbe…
Néha arra gondolok, hogy szeretnék egy esőcsepp lenni. Szeretnék szabadon zuhanni a magasból, hogy a földre essek, s meghaljak, majd minden kezdődjön elölről, újra érezve a szabadság könnyítő érzését.
Mintha egy tőr döfködne belülről folyamatosan. Egy tőr, aminek neve van, egy olyan tőr, ami a hercegemé… és a tőr csak forog és forog… és egyre halványul a világ a szemembe szökő könnycseppektől.
A hercegnők nem tudnak így élni, a hercegnőknek nem SZABAD így élni. Igaz, én nem vagyok hercegnő, de akkor sem bírok így ezen a világon lenni…
Boldogan éltek, míg meg nem haltak… így végződik minden szép tündérmese. A hercegnő beköltözik a herceg kastélyába és örökké egymás szívében élnek, boldogan. Csak egy baj van… az élet nem egy tündérmese.

Szunnyadó hercegnő

Tweet
Még egy régebbi írásom, amit most találtam meg...

A szunnyadó hercegnő

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegnő. De ez a hercegnő nem volt olyan, mint a többi. Egy darabig várta a szőke herceg érkezését, fehér lovon, aki nagy nehezen betoppant az életébe. De a hercegnő elszalasztotta a lehetőséget, ugyanis nem jött rá elég hamar, hogy az ő hercege az a bizonyos kékszemű herceg.

Azonban a királyfi sem volt épp szokványos. Nála makacsabb embert még nem láthatott senki e földön. De a hercegkisasszony rájött, hogy ha nem küzd, akkor elveszítheti a herceget. De nem küzdött eléggé, és a herceg egyszerűen továbblovagolt, magára hagyva a leányt a be nem tartott ígéretekkel és a valóra nem váltott álmokkal, örök álomba merülve.

A hercegnő megpróbálta jól érezni magát a bőrében, és erős, szingli nőnek mutatni magát, de a szíve mélyén még mindig ő volt az alvó királylány.

De az a szív darabokban hevert, összeláncolva egy hatalmas lakattal, aminek a kulcsait a herceg magával vitte, mikor egyedül hagyta a hercegnőt.

A napok monoton ritmusban teltek a királykisasszony számára, az érzései teljesen összezavarodtak. Nap, mint nap látta a herceget, aki amilyen közel volt hozzá, mégis ugyanolyan távol is. Minden egyes ilyen napon, ha néhány percre is, de mocorogni kezd az alvó királylány, és reménykedni kezd, hogy a herceg talán mégis visszafordul a hófehér lován, s a hercegnő megkapja a hőn áhított ébresztő csókot…

Happy X-Mas. War is Over.

Tweet

Éreztétek már?

Tweet
Éreztétek már úgy, hogy noha vannak vágyaitok, mégsem tudjátok elérni őket? Ott vannak egy karnyújtásnyira, de mégis visszakoztok az utolsó pillanatban valami mondvacsinált indokkal. Nem azért, mert meggondoltátok magatokat, nem azért, mert elmúlt a vágy, hanem azért, mert eljött egy hátráltató érzés. Egy érzés, amit úgy hívnak, félelem.
Két tűz közé kerülsz, egy kereszteződésbe, mint amikor autóban ülsz, és indexelned kell, el kell döntened, merre mész tovább. Belevágsz-e abba, amire mindennél jobban vágysz, vagy hátrafelé teszel egy lépést, és megbújsz a félelmed mögött.
Mersz élni? Mersz lépni egyet előre? Lehet, hogy az lesz a legjobb döntés életedben, lehet, hogy az lesz a legrosszabb. De ha meg sem próbálod, akkor sosem tudod meg, mi lett volna, ha.
Könnyű azt mondani, hogy ne félj, közhelyesnek tűnik, de talán mégis ez a legjobb, legegyetlenebb tanács, amit ilyenkor adhat az ember. Ne félj attól, ami rád vár, ha befordulsz a kereszteződésen. Vedd kézbe az életed irányítását, és ne hagyd, hogy sodródj az árral. Lehet, hogy valamikor az a jó, de mégis, ha te irányítasz, akkor nem érhet meglepetés.
Szereted a meglepetéseket? De nem biztos, hogy azokat is, amiket az élet ad neked. A Nagybetűs Élet. Lépj be, irányíts, és ne félj!

Varázslat

Tweet

Van egy kedvenc mozzanatom a karácsonyban, egész pici korom óta, mióta vannak emlékeim. Sokan rossznak, szerencsétlenségnek tartják, hogy Szenteste van a születésnapom, de szerintem megvan a maga varázsa. Letenni a karácsonyfa mellé a tortát, elfújni rajta az aktuális számú gyertyát. Ülni a sötét szobában a családdal, amit csupán a karácsonyfaégők világítanak meg, és a szépre, a jövőre, a szeretetre gondolni, alig felemlegetve a rosszat, az elmúltat, a hibáinkat. Van varázsa, nem?
Egyszer valaki azt mondta nekem, nem csak karácsonykor kell éreznünk a szeretetet. Tudom, hogy igaza volt, mindmáig. De rohanó világunkban kell ez a pár nap, hogy igazán érezzük, és ne csak átrohanjunk a szavak, az érzelmek valódi jelentése fölött. Együtt lehetünk végre, van, akivel csak egyszer egy évben, karácsonykor.
Bennem még mindig él a varázsa, és ezt az egyet nem akarom soha elveszíteni. Ilyentájt mindig újra kisgyereknek érzem magam, amikor elámított, hogy villognak a karácsonyfa égői, és hogy milyen hatalmas is tud lenni egy hóember.. és nem akarok, nem szabad arra gondolni, hogy mennyi rossz is van körülöttünk.
Eltűnnek a mindennapi gondok, problémák, békét kötünk az ellenségeinkkel. Minden olyan szép... akárcsak egy varázslat.

Egy gondolat.

Tweet
Ilyentájt mindig újra kisgyereknek érzem magam, amikor elámított, hogy villognak a karácsonyfa égői, és hogy milyen hatalmas is tud lenni egy hóember...

Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.

Tweet

Értékelés: 5/4.5
Végre én is eljutottam odáig, hogy rendesen megnézzem, és kritikát is írjak róla.
Meg kell mondjam, nagyon örültem, amikor anno meghallottam, hogy két részben forgatják, hiszen ez az egyik legolyanabb epizód, amiből semmit nem lehet kihagyni, hiszen minden momentum jelentőséggel bír.
Már akkor elkezdtem azon gondolkozni, vajon hol is fogják kettévágni, voltak teóriák bőven, de azt hiszem, ez az, ami a leginkább össze tudja kötni a kettőt, Dobby halála, és temetése. Szomorú befejezés, de mégis elindít valamit, amivel a továbbiakban foglalkoznak majd.
Sokkal, sokkal rosszabbra számítottam annál, mint amit kaptam. Néha még a poénok is ütöttek, és Harry és Hermione (Dan és Emma) tánca is megmosolyogtatott néhány másodpercig. A hatodik epizód ömlengős, túlontúl romantikus volt, és túlzásba vitték a humor kihangsúlyozását, ezt most kompenzálták.
Elég sötétre sikeredett, és nem is hagytak ki belőle túl sok mindent. Két órás lett, de mégis azt kell mondjam, néhol túl gyorsan történnek az események a könyvhöz képest, de azt hiszem, ezt másképp nem tudták volna megoldani. Egyáltalán nem éreztem azt egy jelenetnél sem, hogy úristen, ez most mennyire felesleges ide, bár lehet, hogy szimplán csak elfogult vagyok - pedig az előzőekben nem voltam az. De ez a kedvenc epizódom, a lezárás, a vég.
Kicsit féltem, hogy mit tesznek azzal, hogy Ginny és Harry nem szakítottak, de végül is nem történt semmivel sem több, mint ami a könyvben.
Hiányérzetem csupán annak kapcsán támadt, hogy a csókot szívesebben láttam volna tényleg Harry szülinapján - magát Harry szülinapját hiányoltam... De ettől függetlenül tetszett. Nagyon is.
Noha pontosan tudom, mi van a folytatásban, hiszen olvastam a könyvet, de azt hiszem, mégis izgalommal várom, hogy mit is művelt vele a rendező, a színészek, a stáb.

Az első pillanatban

Tweet
Az első pillanatban, mikor megláttalak,
Nagy, s akkor fagyos szívembe zártalak.
Télből nyárba fordult az életem,
Nem vártam, hogy ez történik énvelem.
Boldogságom mára határtalanná vált,
Testem egy forró ölelésedért kiált.
Az idő lelassulni látszik, nem siet,
Még megfogalmazni sem tudom, mi ez.
Mikor már gondolatod is elveszi eszem,
S ami először eszembe jut, azt teszem.
Jobbá tettél, azt mondják sokan,
Ezt érzik egyetlen széles mosolyomban.
Olyan vagyok, mint egy virág tavasszal,
Ami incselkedik a nap sugaraival.
Te vagy az én melegítő tavaszi napom,
Szirmaimat csak neked nyitogatom.

Versek

Tweet
Bár nem valami nagyszabásúak, de az utóbbi két hétben megszállt az ihlet.

Képtelenül gyors volt az egész,
Mégis úgy érzem, veled vagyok egész.
Szeretnék már nagyon veled lenni,
Melletted egy ágyban feküdni.
Átölelni és hozzád bújni,
Édes szavakat füledbe súgni.
Feltettem már magamban a kérdést,
Minek köszönhetem ezt az érzést?




Nem olyan könnyű tőled távol lenni,
De azt gondolom, ennyiért megéri.
Várom már a gyönyörű pillanatot,
Mikor a karjaidba borulhatok.






Megjött már a piros ruhás bácsi,
Figyelj, nem virgácsot hozott, ácsi!
Nagy csomagot tesz ablakod elé,
Izgatottan kukkantasz belé.
Pici lányka kuporog ott benne,
Reméli, elégedett leszel vele.
Ajándékot hozott a Mikulás,
Én vagyok a csomagban, ki más?
Mikulás bácsi átadta az üzit,
én meg neked egy édes, forró puszit.

Azt kívánom...

Tweet
Azt kívánom...

Ropog a hó a talpam alatt,
Csend öleli körül a fehér tájat.
Vonz a ház, a jó meleg otthon,
Meleg tea, forró száz fokon.
Bújnék csak a takaró alá,
S egyedül lennék talán...
Nem vágyom semmi másra,
Csak rád, egy ölelő társra.
Közeleg a szeretet ünnepe,
Jelzi már díszek, égők tömege.
Én azt kívánom már egyedül,
Veled lehessek gondok nélkül.