Varázslat

Tweet

Van egy kedvenc mozzanatom a karácsonyban, egész pici korom óta, mióta vannak emlékeim. Sokan rossznak, szerencsétlenségnek tartják, hogy Szenteste van a születésnapom, de szerintem megvan a maga varázsa. Letenni a karácsonyfa mellé a tortát, elfújni rajta az aktuális számú gyertyát. Ülni a sötét szobában a családdal, amit csupán a karácsonyfaégők világítanak meg, és a szépre, a jövőre, a szeretetre gondolni, alig felemlegetve a rosszat, az elmúltat, a hibáinkat. Van varázsa, nem?
Egyszer valaki azt mondta nekem, nem csak karácsonykor kell éreznünk a szeretetet. Tudom, hogy igaza volt, mindmáig. De rohanó világunkban kell ez a pár nap, hogy igazán érezzük, és ne csak átrohanjunk a szavak, az érzelmek valódi jelentése fölött. Együtt lehetünk végre, van, akivel csak egyszer egy évben, karácsonykor.
Bennem még mindig él a varázsa, és ezt az egyet nem akarom soha elveszíteni. Ilyentájt mindig újra kisgyereknek érzem magam, amikor elámított, hogy villognak a karácsonyfa égői, és hogy milyen hatalmas is tud lenni egy hóember.. és nem akarok, nem szabad arra gondolni, hogy mennyi rossz is van körülöttünk.
Eltűnnek a mindennapi gondok, problémák, békét kötünk az ellenségeinkkel. Minden olyan szép... akárcsak egy varázslat.