Spanyolországi út - a folytatás

No, és akkor most onnan folytatnám, ahol tegnap abbahagytam. Eleinte sem tűnt jó dolognak, hogy azt mondták, 7 és 8 között érkezünk meg a kempingbe, és csak 11kor foglalhatjuk el a szobákat, de az ért mindenkit a legnagyobb meglepetésként, mikor 5 óra 40 perckor megállt a busz, és közölték, hogy megérkeztünk.
9-ig ki sem pakoltunk a buszból, így járkálással és alvással tölthettünk el 3 órát - még mindig kényelmetlenül. Akiből már kiszállt minden álom, arra vetemedett, hogy lesétált a partra, köztük mi is. Lefelé menet nem tűnt olyan vészesnek, de amikor már felfelé kellett jönni, akkor jöttünk rá, hogy fárasztó lesz nap mint nap megtenni az utat, ha a partra akarunk menni, talán ezért is maradtunk leggyakrabban fent, a medencénél.

Két unalmasnak ígérkező nap várt ránk, ugyanis sem szombaton, sem vasárnap nem volt közös program, így nagyrészt a parton napoztunk, úszkáltunk a tengerben, vagy csak aludtunk, illetve látogattuk a medencét.
Az első programokkal töltött nap hétfőn várt ránk, amikor is Montserratba látogattunk, a híres Fekete Madonnához. Gyönyörű volt a kilátás odafentről, csak kicsit félelmetes, hiszen tériszonyom van. De imádtam. A Fekete Madonna egy olyan szobor, ami teljesíti az ember kívánságát, ha megfogjuk a kezét - kívántam, és nagyon remélem, hogy valóra fog válni, valamikor.
Mint szinte minden nap, itt is bejött a baki: mit kezdj magaddal és majd' 3 óra szabadidővel 700 akárhány méter magasban? Hát, mi fogaskerekűztünk, és egy félórás sétát tettünk, ami olyan volt, mint a Kálvária Sátoraljaújhelyen.

Ezután Barcelonába indultunk, hogy meglátogassuk a Barca stadiont, ami számomra a nap fénypontja volt. Itt viszont még kevésnek is tartottuk a két és fél óra szabadidőt. Személy szerint a múzeumon csak végigrohantam, mert akkora a stadion, annyi a látnivaló, hogy féltem, nem lesz időm lemenni a pálya szélére, körbejárni az egészet, és igazam is lett, hiszen éppen időben végeztünk, de mindent láttunk, jártunk mindenhol.  Ellenfél öltözőjében, pálya szélén, sajtóközpontban, és még a kupákat is láttuk.
Egy örök élmény marad számomra, hogy eljuthattam ide, Barcás lévén főleg.

Másnap szintén egy Barcelonai program várt ránk, ezúttal a Marineland delfináriumba és aquaparkba látogattunk. Eleinte unalmasnak tartottam, de amikor a fiúk felrángattak a bumeráng csúszdára, és megkaptam a napi adrenalinlöketem első adagját, rögtön élvezni kezdtem. Terveim szerint egész nap a napon feküdtem volna, hogy barnuljak, de ehelyett jó, ha két percre lejöttem a csúszdákról, vagy kijöttem a vízből. Nagyon jó volt, imádtam itt lenni. Kár, hogy olyan gyorsan elment a nap, még szívesen úszkáltam volna a vízben...

Folytatás következik!