Hazajöttem.

Húha. Annyira gyorsan eltelt ez a két hét, hogy szinte fel sem tűnt, hogy Spanyolországban vagyok. Márpedig ott voltam. És most egy szép, részletes beszámolót olvashattok egy kalandosnak nem nevezhető, de bizonyos szinten mégis kalandos utazásról.
Az indulás már nem kezdődött jól. Berendeltek minket egy órára, hogy majd négykor indulhassunk, de előzetes tervek szerint a busznak kettőre meg kellett volna érkeznie, ehelyett négyre jött. Rossz jelnek tűnt, de mégis jól éreztük magunkat. Kissé kényelmetlen volt az utazás, első éjszaka alig 2-3 órát aludtunk a buszon. Szinte minden megállóban új országba keveredtünk. Szlovénia, Olaszország, és végül Franciaország, ahol a második éjszakát tölthettük. Nizza a Cote D'Azur, azaz a Francia Riviéra partján fekszik. Nem egy jó környéken voltunk elszállásolva a Forma-1 típusú hotelben, de a lényeg az volt, hogy ágyban töltsük az éjszakát. Lementünk strandolni, és bár a kavicsok szúrtak és forróak voltak, a tenger pedig még a szokottól is sósabb volt, gyönyörű partvonalra keveredtünk. A tenger a legszebb kék volt, amit valaha láttam.

Másnap reggel útnak indultunk, hogy megnézzük az egyik legkisebb önálló államot, Monacót. Monaco nagyon gazdag és drága városka, és szinte alig találni munkanélkülit. Gyönyörű partvonala van, és nem utolsó sorban, Forma-1 pályája a városon belül, amit mi szerencsésen végigjárhattunk. A kaszinó neves épülete előtt drága Ferrarik és egyéb drága sportkocsik sorakoztak. Alig három-négy óra alatt körbeszeltük egy kisebb csoportban a várost, míg a többiek csak sétálgattak, vagy lementek strandolni a partra.
A képem hátterében a híressé vált hajtűkanyar a pályából.

Még mielőtt útnak indultunk volna végcélunk, Spanyolország felé, megálltunk Cannesban, a híres filmfesztivál helyszínén, és fényképezkedhettünk a sztárok kézlenyomataival, illetve a vörös szőnyegen is. Ekkor már csak nagyjából tíz óra volt hátra az utunkból...

Folyt. köv. :)