Sarah Dessen - Figyelj rám!

Voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, és mindig csak halasztottam, halasztottam, hogy ó, ráérek még elolvasni. Aztán most ugye hazajöttünk szünetre, kezembe vettem, és elkezdtem.
Letaglózott. Nem tudtam letenni a kezemből, a fejemben egy hang mindig azt súgta, hogy "nem, nem, nem elég, még, még!"
Megfogott, és mély nyomot hagyott bennem. A szerkesztése is meglepően jó volt, ahogy élünk a jelenben, de hogy értsük a történteket, olykor visszapillantást nyerhetünk a ködös múltba, amely végigkíséri a történetet, így alakítva kerek egésszé. Három különböző nővér, három különböző sors alakulását követhetjük nyomon.
Megjelenik Owen, aki a kezét nyújtja Annabel felé, kihúzva őt az egyre mélyülő gödörből, ami fogságban tartja.

Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz.

A múlt egy sötét folt mindhárom lány életében, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfelejtsék, és hosszú az út addig, hogy mindannyian rájöjjenek, nem lehet eltörölni, ami megtörtént, az örökké végigkíséri a jövőt.
Kapcsolatok alakulnak ki, kapcsolatok múlnak el, de van, ami örökké ott marad majd veled... tökéletes! Úgy érzem, még párszor el fogom olvasni.
Értékelés: 10/10