Vége...

Úristen. Belegondoltam, hogy holnap vége van a VB-nek, ma egy bronzmeccs, amire jelen pillanatban jöttem rá, hogy még nem fogadtam, de mint látom, még nem is lehet. Na mindegy, lényeg, hogy vége lesz. El sem tudom képzelni már az életemet anélkül, hogy foci lenne minden nap. Bevallom, hiányozni fog. És lehet, hogy hülyének néztek, de amint meghallom a spanyol-holland beharangozót, nekem könnyes lesz a szemem. Hiszen sokat küzdöttek, hogy idáig eljussanak, és bár lehet, hogy csak elfogultság, de szerintem meg is érdemlik.
De a kis szemetek csak 19-én mennek körbe Madridon, mikor én 22-én utazok át rajta. Aranyosak :)
Tegnap este Dórival videókat nézegettünk még az EB idejéről, és annyira jól esett nosztalgiázni, látni azt az örömöt az arcukon, és én már csak remélem, hogy holnap este is így örülhetnek majd. Paul megmondta, és remélem, Paulnak igaza van. Mert ha nincs, én főzöm meg, nem a németek.
Ma mindenképpen szurkolok, holnap pedig... holnap mindenképpen sírok este, ha nyernek, ha nem. Örömömben, vagy bánatomban, ki tudja. De igazából a vereség sem lenne bánat, hiszen már így is történelmet írtak, és az ezüst is fénylik, nem csak az arany - ezt csak a németek nem bírták elfogadni  2008-ban.
Megvolt az időmérő is, VETTEL HATALMAS! Nagyon szuper időt ment, mindenkit lealázott. És mikor azt mondta, hogy Waka Waka Baby, akkor... ♥♥♥♥
Alonsónak is sikerült dobogóra érnie, a harmadik hely is szép, főleg így a Red Bullok után... Hát, holnap ki nem hagyom a futamot, aztán pedig Let's go nézni a döntőre való készülődést. Jó kis sportos hétvége :)