Gondolatok.

Úristen, valami eszméletlenül fura belegondolni, hogy kevesebb mint egy hét van hátra a szabadságból. Mondjuk, nekem ez csak bizonyos mértékben szabadság, inkább úgy mondanám, hogy a sulimentes időszak. Hiszen néha sokkal szabadabbnak érzem magam, amikor suliban, kollégiumban vagyok, mint itthon, még ha nem is mindig kellene így éreznem.
Jövő héten megint elstartol minden, noha ez a hét még eléggé laza lesz, hiszen két napból fog állni az egész "ülünk és szívunk a suliban" rész.
Kedden végre találkoztam a már 13 éve legjobb barátnőmmel, Edinával, akit június óta alig láttam. Vagy ő nem volt itthon, vagy én, és soha nem tudtunk megbeszélni egy normális, hosszú találkozót, egy személyes beszélgetést, és most végre sikerült. Beszélgettünk, pizzáztunk, sétáltunk, vásárolgattunk, és tényleg rám fért már végre egy kis kimozdulás. Leszámítva ezeket a falunapos-huszadikás partykat, amiket csak jóindulattal nevezek partynek, a Hooliganst kivéve, nem volt semmi izgalmas az utóbbi pár hetemben, mióta hazajöttem a Balatonról. Kezdett laposodni az egész, és már hiányzott egy kis felfordulás az életemből.
Nem mondom, hogy megkaptam, mert nem.
Tegnap éjjel álmodtam valamit a Siófoki dolgokkal kapcsolatban. Azt továbbra sem nyögöm ki, mi történt, mert nem tehetem, de az álmaim nem azt mutatják, hogy túltettem magam rajta. Bár próbálom bebeszélni az agyamnak, de nem könnyű elfelejteni, hiszen merőben megváltozott a véleményem pár emberről, sőt, magamról is, no meg az alkoholról. Fura dolgokra képesek az emberek, amikor nincsenek tudatuknál, vagy legalábbis elvesztették az ítélőképességük egy részét. Hát, én jócskán elvesztettem, hiszen nem is jutott volna eszembe, ha nem vagyok kicsit becsiccsentve.
Még ha ez lenne a probléma... de ezt könnyebben el lehetne felejteni, mint azt, ami ezután történt. Az a csalódás, ami másnap reggel ért. Próbálom elmagyarázni magamnak, hogy nem haragudhatok örökké,de akkor is nehéz megbocsátani, ha valaki ezt véleményezte, amit. ÉS az az ember, akitől ezt véletlenül sem vártam volna. Hát, meglepett. De köszönöm, M., hogy elmondtad - neked köszönhetem, hogy nem léptem bele egy óriási nagy lyukba, ami egy óriási nagy hülyeséghez vezetett volna, és talán életre szóló lelkiismeret-furdaláshoz, és megbánáshoz. Hát, ez van most.