Két hét múlva...

Huh. Tegnap gondoltam bele igazából először, hogy két hét és költözök, mához két hétre pedig már suliban leszünk. Noha az első nap, első hét nem lesz olyan gázos, de mégiscsak megint elkezdődik valami.
De ez a valami igencsak másképp fog kezdődni, mint eddig. Sok minden változott, és még csak azt sem mondhatom, hogy a legjobb irányba. Történtek dolgok a kerékpártúrán, amik bár nem publikusak, mégis sok mindenben megváltoztatták a véleményemet, az értékrendemet, és ez sem minden szempontból a legjobb. Fura lesz így kezdeni az évet. Bíztam emberekben, mást gondoltam róluk, mint amit valójában kellett volna.
Én is változtam, sok mindenben. Szerintem az, hogy a már a tizenegyedik évet kezdem el, komolyabbá tett, de mégsem túl komollyá. Megtanultam értékelni a nyáron olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtam, és most már tudom, hogy némely személyeknek milyen nagy jelentőségük van az életemben.
Megpróbáltam leszokni a dohányzásról, kőkemény 13 napig sikerült is, de ezt nem idén fogom elkezdeni, elég stresszes évnek nézek elébe, és azt hiszem, szükségem lesz néha arra az öt percre. Na, ez nem változott.
Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de én már valamennyire vágyom vissza a koliba. A suliba nem annyira, bár már kezd laposodni a nyár. De a koliba nagyon. Jó lesz megint egy szobában a barátokkal, megint együtt lógni délutánonként, esténként, nevetni és hülyülni szinte egész nap. De azért a tanulósdi nem hiányzik.