Hát itthon.

Két hét után hazatoltam végre a hátsómat. Sokkal gyorsabban telt el, mint ahogy vártam. Letudtam a nyelvvizsgát, ami pedig sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam, legalábbis úgy néz ki. 80%-os lett a társalgási része, a magnó eredményére még várunk kábé egy hetet, de nem éreztem nehéznek, sőt, szóval biztosan megvan az a nyolc pont, ami ott kellett, hogy meglegyen... Nagyon remélem. Azért milyen jó érzés lehetne, hogy első próbálkozásra megvan... legalább adna egy kis önbizalmat, amiben mostanság elég nagy hiányában vagyok.
Kezd helyrerázódni az életem, legalábbis azt hiszem. Sokkal többet jelentenek nekem az apróságok, és ez jó. Nem? Egy a baj, hogy szinte semmire nincs időm. Tanulok, tanulok, vagy tanulok, szinte csak ebből állok. És minden a nyakamba fog szakadni. Avató, miénk a büfé a suliban az avatón, tanulás, és néha egy kis szabadidőre is szükségem van... A hétvégét azt hiszem, a kedvenc sorozataim évadnyitóival töltöm, illetve cikket írok, szóval mindenképpen hallatok még magamról, és érlelődik egy részletesebb beszámoló is a hétről... :)