Egy kis önsajnálat...

Tweet
Mostanság kicsit elhanyagoltam az ide való írást, hagytam magamat pihenni a szünet alatt, bár ebből nem lett valami nagy pihenés.
Annyira sokat kell tanulnom, hogy néha már a falra mászok. Tegnap a történelem volt terítéken, és esküszöm, a két és negyed év alatt, amióta gimnazista vagyok, soha nem tanultam még annyi történelmet, mint csak a tegnapi nap folyamán. Nagyon remélem, hogy hasznos is lesz, jó lenne jó jegyeket szerezni belőle.
Most megint azt érzem, hogy picit túlvállaltam magam, szokás szerint.
18-ára meg kellene szerveznem az őszi bál elé egy műsort, de őszintén, fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá. Az még menni fog, hogy verseket keresek, írok egy köszöntőszöveget, és megkérem a srácokat, hogy táncoljanak. Kellene valami éneket is szerezni, mindezt összerakni, összepróbálni...
Versenyek, amik várnak rám, vannak bőven. A tanulást sem kellene elhanyagolni, és még az életemet is újból rendbe kellene hozni, mert ismételten egy katasztrófa.
Ritkán mondok ilyet, de alig várom, hogy vége legyen a szünetnek, és visszamehessek a hajtásba, hogy letudjak mindent, és kiadjam magamból minden feszültségemet. Mert itthon hiába teszem, abból úgyis mindig csak a vita van.
Néha egyszerűen csak el szeretnék futni, de nem tehetem. Túl kell élnem, és el kell viselnem, de kezdek megerősödni, most már kezdek.
Szerencsémre ezúttal két hétre kell visszamennem, két hétig haza sem jövök. Legalább egy kis nyugalmat hoz majd ez az idő, remélem.
A héten végre újra találkoztam a barátnőmmel, Edinával. Jól esett eltölteni egy délelőttöt együtt, már több mint egy hónapja nem láttam, annyira zsúfolt mindenem nekem is, neki is. De mindent megtárgyaltunk, végre, hiszen volt mit. :)
Azt hiszem, megyek, és folytatom a történelmet. Még nem végeztem...