August Rush (2007)

Még valamikor nagyon régen (jó, tavaly) az osztályommal láttam ezt a filmet, osztályfőnököm választása volt, és nagyon megfogott, bevallom, megkönnyeztem a végét.
Csodaszép történet, mese a tehetségről, és az elválásról, a kötelezettségekről. Evan egy árvaházban él, mivel a szüleitől elszakították, de hisz abban, hogy bármikor megtalálhatják őt, hisz a zene erejében.
Különleges tehetsége van, ha zenéről beszélünk. Érzi az erejét, érzi a varázsát, és hisz benne, hisz a zenében, ami nem mindennapi adottság, főleg egy kisgyermek számára.
Egyik nap elindul, hogy felkutassa a szüleit, és hatalmas megpróbáltatásokon megy át, míg egy véletlen folytán találkozik az édesapjával, de egyikük sem tudja a másikról, hogy ki ő.
Szerelemből fogant, kötelességből hagyták el, de a szerelem megmaradt a szülők között, ugyanakkor soha nem keresték egymást.

Imádtam a végét. Zseniális ez az egymásra találás, és hogy végre minden boldog. Na, ezt könnyeztem én meg. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodának lehetek majd tanúja, mikor megnézem ezt a filmet, de mikor láttam, tudtam, hogy ezt újra és újra meg fogom nézni. És az az újra most jött el, és a varázs nem tűnt el. Még mindig él bennem, még mindig él a filmben, sokadik nézésre is megmarad, úgy érzem.