Első hét...

Túl vagyok az első héten a tizenegyedik évfolyamon. Olyan gyorsan telik az idő, és ahogy beszélgettem az egy évvel alattam járókkal, számukra is. Mi már a felénél járunk, két évet letudtunk, és ezen kívül már csak kettő van hátra, no meg ez.
Máris érzem, hogy egyre zsúfoltabb lesz. Énekkar, két nap, földrajz érettségi előkészítő, ugyanis a jövő őszi pótérettségiken már elég sokan előrehozott érettségit akarunk tenni az osztályból. Aztán szeretném elkezdeni a spanyol szakkört is, illetve az újságba is rendszeresen írok, plusz még valamit rám akarnak bízni, de még fogalmam sincs, hogy mit. Itt van még a nyelvvizsga, bár egyen TALÁN túl leszek 20-án, az angol szóbeli középfokon, és plusz németórát is vállaltunk, habár idén csak egyet, szakkör szinten. Bár azt hiszem, ez a szakkör szint is olyan lesz, hogy kinyír a tanár, ha egyszer is hiányzunk -.-. Pedig ennek az lenne a lényege, hogy ha dolgunk van, akkor dolgunk van, és elengednek, de kétlem, hogy ez lenne nálunk is.
Azt hittem, kissé máshogy alakul majd a hét. Hogy megbeszéljük a siófoki dolgokat, de ehelyett, mintha mi sem történt volna, bár talán ez így a legjobb, hogy nem hozzuk szóba.
Minden olyan más. Egy évvel idősebbek lettünk, a kicsik már mintha felnéznének ránk, no, nem úgy, mint a végzősökre, de már jobban, mintha csak egy évvel járnánk felettük.
Igazából most, 20-áig semmit nem fogok tudni élvezni a laza hetekből, a még szinte alig tanulásból, hiszen görcsölök, görcsölök, és görcsölök. Nem olyan könnyű az a nyelvvizsga, mint gondoltam, sőt. Félelmetes. Bár későbbre vállaltam volna. Ráadásul én leszek az első az osztályból, aki elmegy, és ez megint csak elvárásokkal jár. Ha már elmegyek, akkor át is kéne menni, de azt hiszem, az sem lesz könnyű. Félek a szóbeli részétől, a magnótól már kevésbé. A szóbelin belül sem a képleírástól vagy a szitutól, inkább a kérdezz-felelek részétől. Csak lennék már túl rajta, de még mindig 16 nap választ el tőle. Ráadásul előtte való hétvégén haza sem jövök, bentmaradósom lesz. Azért bánom, hogy nem lesz még egy angolom előtte. Elvileg kapok előtte való nap egy szabadnapot, de Patakon leszünk bentmaradóson, így nem sok értelme lenne hazajönni, meg vissza, ha a többiek úgyis ott vannak. Hétfőn negyed tíztől kezdődik a szóbelim, és délután negyed kettőtől a magnó... Szokás szerint azt hiszem, végig fogom remegni az egészet, de minden vágyam, hogy meglegyen, hogy túl legyek rajta...
Most azzal töltöm a hétvégéket, hogy minél többet beszélek angolul, csak hogy ezzel is gyakoroljak. Dúdolgatok angolul, twitter, facebook bejegyzéseket írok angolul, és igyekszem végigrágni magam az 1000 kérdés, 1000 válasz kérdésein, de az sem könnyű. Ma negyed tizenkettőtől lesz az utolsó előtti angolom a vizsga előtt... Mire vállalkoztam, te jó isten?